Megoldódott a Watergate-ügy rejtélye

Az amerikai magazin, a Vanity Fair szerint Mark Felt, az FBI egykori alvezére volt az az informátor, aki tájékoztatta a Washington Post című amerikai lap két munkatársát, az utóbb Pulitzer-díjjal is jutalmazott Bob Woodwardot és Carl Bernsteint az úgynevezett Watergate-ügy hátteréről. A Vanity Fair állításai szerint Felt lehetett tehát az a forrás, a „Mély Torok” (Deep Throat – ahogyan azt egy korabeli pornófilm címéből kölcsönözte az akkori sajtó), aki feltárta a Nixon elnök számára kínos részleteket a demokraták elleni kampányról, pontosabban a republikánusok törvénysértő akcióiról. A Washington Post újságírói előbb nem kommentálták, később azonban megerősítették a Vanity Fair cikkének – és magának Mark Feltnek – az állításait.

A harmincéves titok

Deep Throat kiléte több mint három évtizede titokban maradt, sem az újságírók nem tárták fel forrásukat, sem pedig az informátor nem kereste a nyilvánosságot. Felt mindössze három évvel ezelőtt árulta el családjának, hogy ő volt a forrás, s így tulajdonképpen áttételesen ő buktatta meg az Egyesült Államok történetében az egyetlen olyan elnököt, aki lemondásra kényszerült.

Richard Nixonnak 1974-ben kellett távoznia hivatalából, de valójában nem azért, mert a Washington Post számos, számára kínos tényt tárt fel, hanem azért, mert ezeknek az adatoknak a kivizsgálása során bebizonyosodott, hogy az elnök korábban megtévesztette a kongresszusi vizsgálóbizottságot, vagyis egyszerűen: hazudott az amerikai törvényhozás előtt. (Ám, hogy önmagában a hazugság nem feltétlenül vezet bukáshoz, azt később Bill Clinton példája mutatta meg: ez a demokrata elnök, a Monica Lewinsky-ügyben mondott valótlanságokat, de ez a botrány nem politikai jellegű volt – legalábbis eredetileg –, így végül a kilencvenes évek végén megmaradhatott posztján Clinton. Igaz, a demokraták a következő választást elvesztették, és így került hatalomra a jelenlegi elnök, George W. Bush.)

Tényleg megoldódott a rejtély

Kedden sokáig kétséges volt, hogy tényleg Mark Felt volt-e ténylegesen a Deep Throat. Az amerikai hírcsatornán, az MSNBC-n Carl Bernstein, a nevezetes cikksorozat társszerzője úgy nyilatkozott, hogy informátoruk haláláig nem nevezik meg a Mély Torkot – ez volt eddig is az alapelvük, s ezután is tartják magukat ehhez. Bernstein emlékeztetett arra, hogy informátoraiknak ígéretet tettek arra, hogy nem fedik fel kilétüket, így halálukig bizalmasan kezeljük személyüket. Később, még a keddi nap folyamán, viszont Bob Woodward állt a nyilvánosság elé, és a Washington Post weboldalán közzétett kommünikéjében elismerte, hogy Mark Felt volt az informátoruk harminc évvel ezelőtt.

A 91 éves Felt így nyilatkozott a Vanity Fairnek: „én vagyok az a fickó, akit Deep Throatnak hívtak”. Felt – mint már említettük – csak 2002-ben árulta el múltját a családjának, s így derült ki az újságírás történetének talán leginkább féltve őrzött titkára. A Mély Torok egyébként Woodwardot és Bernsteint több tippel és információval látta el, hogy merre haladjanak tovább az oknyomozó riportjuk elkészítésekor. Érdekesség, hogy később Feltet illegális házkutatásokban való részvétel miatt elítélték, s kegyelmet végül 1981-ben kapott, akkor, amikor Ronald Reagan, vagyis egy Nixonhoz hasonlóan republikánus elnök került hatalomra.

Titkos találkozók

Ha a Watergate-ügy nyomozása során Woodward találkozni akart informátorával, akkor egy virágcserepet tett az ablakába, ezzel jelezte, hogy titokban találkozzanak egy földalatti parkolóházban, éjjelente. A Mély Torok kilétéről évtizedek óta folyt a spekuláció, de eddig egyetlen megbízható adat sem került elő e tárgykörben. (Egyébként korábban sokan arra gyanakodtak, hogy a mély hangú, rekedt Henry Kissingerre utal a Deep Throat elnevezés. Kissinger nemzetbiztonsági tanácsadó, majd külügyminiszter volt Nixon kabinetjében, de ez csak az egyik – inkább csak fantasztikusnak tekinthető – verzió volt a Watergate-botránnyal kapcsolatban.)

Richard Nixon, aki a világpolitikában Henry Kissingerrel együtt átalakította az Egyesült Államok szerepét, és Kína partnerként való elfogadásával megtörte a szovjet blokk egységét, továbbá befejezte a vietnami háborút, vagyis számos történelmi jelentőségű és viszonylag pozitív tettet hajtott végre, a belpolitikában megbukott. 1974 augusztusában volt kénytelen lemondani posztjáról, miután a Watergate-botrányban kiderült: a republikánusok megbízásából betörtek a demokraták választási főhadiszállására, a Watergate toronyházba Washingtonban. Az 1972-ben történt eset nyomán hosszas újságírói, rendőrségi és kongresszusi vizsgálódások indultak. Kiderült, hogy a republikánusok megpróbáltak lehallgatókészülékeket elhelyezni a Watergate-épületben, a nyomok pedig a Fehér Házba vezettek.

Mint említettük, Nixonnak nem konkrétan az eset miatt kellett lemondania, hanem azért, mert ellentmondásokba keveredett a kongresszusi vizsgálat során. Időközben a Fehér Ház megtorló akciókat indított a Washington Post ellen, a lap tulajdonosa azonban kiállt két újságírója mellett, és az újság fennmaradását is kockáztatva megvédte a tényfeltáró cikksorozat szerzőit, akik az amerikai újságírás talán leghíresebb sztárjaivá avanzsáltak az utóbbi évtizedekben. Utóbb a nagy konkurens, a New York Times egyik szerkesztője elismerte: élete legnagyobb hibája volt, amikor nem állított rá oknyomozó riportereket arra a hírre, miszerint betörés történt a Watergate-épületben…