109 éve született Nagy Imre

1896. június 7-én született Nagy Imre, aki a második világháború utáni magyar történelem kiemelkedő figurájává vált. Kommunista volt, azonban a kommunista vezetés hamar Nagy Imre félreállításán dolgozott. Mint ahogyan több történész is megjegyzi: valószínűleg az volt a baj Naggyal, hogy nem volt elég keménykezű és határozott. Később a Rákosi-féle politikával sem tudott azonosulni.

1949-ben, amikor már a kommunisták heves tisztogatásokat folytattak nemcsak ellenzékiekkel politi szemben, Nagy Imre még megúszta. Rákosi Rajk Lászlót kiáltotta ki rendszerellenes bűnbaknak. Az 1950-es évek néhány éve a bizonytalanság jegyében telt, nem lehetett tudni, ki lesz az újabb áldozat.

Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála, azonban jelentős fordulatot hozott Magyarországon. Rákosi „elvtárs, pajtás”-nak mennie kellett és az új szovjet vezetés Nagy Imre mellett sorakozott fel. Nagy Imre 1953 júliusától 1955. március 28-ig töltötte be a magyar kormányfői pozíciót. Politikájának lényege Rákosi által okozott gazdasági, társadalmi és kulturális deformitások korrekciója.

A reményt adó időszak azonban túlságosan rövid ideig tartott. Nagy Imrét „jobboldali elhajlással” vádolták, minden politikai tisztségétől megfosztották, még a pártból is kizárták. Nagy Imre budai házába visszavonultan, a négyfal között írta politikai programjait, elképelésit.

1956 nemcsak a lakosságot, hanem Nagy Imrét is felrázta. 1956. október 16-án rehabilitálták és a forradalom hevében miniszterelnökké nevezték ki. Nagy Imre a forradalom mellé állt és ez okozta a vesztét.

A szovjetek nem nézhették tétlenül egyik kommunista csatlósuk elvesztését, így kevesebb mint egy hónap alatt véresen leverték az 1956-os forradalom és szabadságharcot, és a Nagy-kormányt felmentették. A szovjet vezetés szemében Nagy Imre vörös posztó volt és az időközben hatalomra került Kádár is csak veszélyes politikai ellenfelet látott benne.

Ellenforradalmi tevékenység vádjával Nagy Imrét és társait bíróság elé állították. Az 1958. június 15-i ítélet alapján Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst halálbüntetésel sújtották, amit másnap végre is hajtottak.