Nem hitte el a brit hírszerzés a holokausztról szóló beszámolókat

A II. világháború alatti brit-lengyel együttműködés kutatására öt éve életre hívott Angol-Lengyel Történelmi Bizottság megállapításainak első kötete szerint – amely e hónapban jelenik meg – két titkos küldött hozta Londonba a lengyel zsidók lemészárlásáról szóló első beszámolókat több mint egy év különbséggel, 1942-ben és 1943-ban, a brit hírszerzés akkori vezetői azonban nem adtak hitelt a jelentéseknek.

A hétfői The Times által előzetesen ismertetett új tanulmány szerint ez a hitetlenkedés volt az egyik oka annak, hogy Winston Churchill brit miniszterelnököt nem tájékoztatták a holokauszt valós méreteiről akkor sem, amikor már döntő módon közbe lehetetett volna lépni a nagyipari emberirtás megállítására.

William Cavendish-Bentinck, a brit kormány mellett működő – ma is azonos névvel létező – Egyesített Hírszerzési Bizottság (JIC) akkori vezetője a titkosítás alól most feloldott és feldolgozott levéltári anyagok szerint 1943 augusztusában azt mondta: a lengyelországi német atrocitásokról szóló lengyel, és különösen zsidó beszámolók „eltúlzottak”.

A két lengyel küldött fotókkal alátámasztott beszámolókat adott át a briteknek a zsidók tömeges irtásáról, és a most elkészült új forrásmunka szerint Cavendish-Bentincknek az Enigma-kód feltörése után első kézből, azaz maguktól a németektől származó információi is voltak a megszállt országokban folyó zsidóüldözésekről.

A tanulmány szerint azonban a JIC akkor vezetőjét „jobban érdekelték a német haditengerészetről szóló katonai hírszerzési adatok, mint a haldokló lengyel zsidóság sorsa”. A küldöttek egyikét fogadta Anthony Eden külügyminiszter is, aki azonban elsősorban a lengyel-szovjet kapcsolatokkal és a jövőbeni határokkal törődött, semmint az esetleges szövetséges közbeavatkozással.

A két lengyel beszámolóját titokban tartották, a háborús kabinet üléseinek jegyzőkönyveiből törölték azokat a részeket, amelyek e beszámolók alapján az emberirtással foglakoztak, és Eden azt sem engedte, hogy a küldöttek közvetlenül Churchillnek mondják el az általuk látottakat, mivel „kötelességének érezte megvédeni az idős és túlhajszolt miniszterelnököt a túl sok kérvényezőtől”.