A bécsi kongresszus döntése

Napóleon hatalma Franciaországban rövid időn belül számtalan európai országnak komoly gondot jelentett. Az osztrákokat és a poroszokat egyszerűen győzte le, azonban az oroszokkal már nem bírt és ez indította el Franciaország hanyatlását. Miután sikerült Napóleont térdre kényszeríteni, kezdetét vehette az európai területrendezés.

A kongresszusnak Bécs adott otthont, amit később az osztrák kincstár meg is érzett, hiszen az eredetileg rövidre tervezett kongresszus, majdnem egy éven át ülésezett. Természetesen ebben az időszakban nemcsak az uralkodókat és vezető politikusaikat, hanem azok udvartartását is el kellett látni. Ezalatt nemcsak a szállást, étkezést értjük, hanem azok szórakoztatásáról is gondoskodni kellett.

A kongresszus célja volt, hogy a Napóleon által szétzilált Európát „rendbe hozza”, és hatalmi egyensúlyt teremtsen. A gyakorlatban ez úgy valósult meg, hogy az oroszok és a poroszok a lehető legnagyobb területeket kívánták megszerezni, míg az osztrákok és a franciák az egyensúly helyreállításán dolgoztak.

Napóleon 100 napos visszatérése megzavarta a bécsi kongresszust és az addig nyugodtan ülésezők hatékonyabb munkába kezdtek. Ennek eredményeképpen, még a waterloo-i csata előtt, 1815. június 8-án megszületett a döntés Európa sorsáról. Számtalan döntés mellett például Ausztria vezetésével megalakult a Német Szövetség, ugyanakkor az osztrákoké lett Salzburg, Tirol, Voralberg, Lombardia, Velence, Isztria és Dalmácia. Az oroszoké lett Lengyelország nagy része, Finnország és Besszarábia. Míg a Finnország elvesztése miatt szomorkodó svédeket Norvégia odaítélésével kompenzelták.