„Micsoda művész hal meg most velem!”

Nero a történelem hírhedt figurája. Nem éppen kiváló uralkodásával, sokkal inkább beteges hajlamaival, gyilkos ösztöneivel vívott ki magának halhatatlanságot. Uralkodása idején a római császári palotában a házasságtörések, a vérfertőző kapcsolatok, a gyilkosságok és az öngyilkosságok mindennaposak voltak.

Agrippina, Claudius császár felesége megmérgeztette férjét, hogy így biztosítsa fia, Nero számára a hatalmat. Hatalomra kerülésekor anyja, Agrippina kezében volt a tényleges irányítás, azonban hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy Nero maga kívánja intézni az ügyeket. Anyját többszöri sikertelen kísérlet után sikerült meggyilkoltatnia, ugyanígy feleségét, Octaviát is. Nero nevelője, Seneca sem kerülhette el a sorsát, és inkább öngyilkosságba menekült.

Nero megítélése a birodalomban egy cseppet sem volt pozitívnak mondható. Az általános közvélemény szerint nemcsak a művészetekben, hanem a politikacsinálásban is dilettáns volt. Keleti külpolitikája kudarcot vallott, a birodalom gazdasági helyzete siralmasnak volt mondható, a birodalomban teljes belpolitikai bizonytalanság uralkodott.

Ilyen események közepette nem is csoda, hogy Kr.u. 68-ban a helytartók felkeléseivel kellett a császárnak szembe néznie. Miután a római szenátus látta, hogy Nero hatalma mindinkább zsugorodik, egyre bátrabban mert fellépni ellene. A haza ellenségének nyilvánították és kissé megkésve – anyagyilkosként – halálos ítélettel sújtották. Nerónak a még megmaradt barátok az öngyilkosságot javasolták, a császár azonban abban bízott, hogy az ítélet elől még Egyiptomba tud menekülni. Nerónak végül be kellett látnia, hogy nincs már esélye sem a menekülésre, sem az életben maradásra.

Kr.u. 68. június 9-én önkezével vetett véget életének. Tőrt döfött a torkába, miközben állítólag a következőket mondta: „Micsoda művész hal meg most velem!”