A japán történelem leghíresebb szamurájának halála

Japánnak van a világ egyik legkülönlegesebb és az európaiak számára talán legmisztikusabb kultúrája és történelme. A Kr.u. 4-5. században a jamato törzsek uralmuk alá hajtották a mai Japán területén élő más népeket, és politikai egységet létrehozva megalakult Nippon, ami Japánnal azonos. Japánban erősen érződött a kínai hatás, így az az ősi japán kultúrával elegyedve sajátos jelleget adott a szigetlakók életének.

Általában igen keveset tudunk a japán történelemről, azonban mindannyian ismerünk olyan szavakat, melyeket egyből hozzájuk kötünk. Talán az egyik legismertebb ilyen szó a szamuráj. De kik is voltak valójában a szamurájok?

A japán társadalom felső rétegéhez tartoztak azok a katona családok, akiket a busi kifejezéssel illettek. Európában rájuk a szamuráj (samuro=szolgálni) elnevezést ragasztották, ami lefordítva kísérőt, csatlóst jelent. Rangjukat mutatta, hogy használhatták családi nevüket és speciális ruházatot viselhettek, aminek szerves része volt a két különféle hosszúságú kard.

Az egyik leghíresebb szamuráj Miyamoto Musashi volt, akit korában a kardforgatás nagymestereként tiszteltek. De nemcsak mint harcost, hanem mint művészt és kézművest is elismerték, hiszen fémtárgyak készítésével, falikárpit festéssel és japán írásművészettel is foglalkozott.

Életének utolsó szakaszát a világtól elvonultan egy barlangban töltötte, ahol 1645. június 13-án halt meg. Halála előtt azonban még tanítványának átadta az általa írt „Az öt gyűrű könyve” című írását, amit világszerte sok harcművészek forgat a mai napig.