Megtalálták Európa legrégebbi civilizációját

Több mint 150 gigantikus műemléket azonosítottak be európai régészek a mai Németország, Ausztria és Szlovákia földjei és városai alatt. A földből és fából épült, vallási célt szolgáló épületeknek volt bástyájuk, és palánkot is húztak köréjük. A régészek szerint a civilizáció tagjai akár az ötven métert is elérő hosszúságú házakban csoportosan éltek. A bizonyítékok szerint szarvasmarhát, juhot, kecskét és sertést tartottak. A szenzációs felfedezésről az Independent brit napilap szombati száma számolt be.

A civilizáció közel 7000 éve, időszámításuk előtt 4800 és 4600 között létezett. A feltételezések szerint ismeretlen oknál fogva 200 év után tűnt el a történelem süllyesztőjében. A felfedezés egyébként annyira új, hogy a régészek még nevet sem találtak a civilizációra.

Újraértékelt légi fotók

Az elmúlt években több helyen is folytak ásatások – amelyek végül arra ösztökélték a kutatókat, hogy újraértékeljék a hasonló, alaposan még nem vizsgált, akár 150 méter szélességet is elérő komplexumokat, amelyeket légi fotókon azonosítottak Közép-Európa szerte. A régészek most úgy vélik, hogy e száznál több, nagyon korai vallási központot teremtő civilizáció egy jó 600 kilométer széles sávban élt: a mai Ausztria, Csehország, Szlovákia és Kelet-Németország területén.

Különleges templomra bukkantak Drezdában: a szakrális belső teret két sánc, három töltés és négy árok vette körül. A régészek szerint a templomok a civilizáció életében a konszolidáció, a gyarapodás időszakában keletkeztek; ez a kontinens közepén a mezőgazdaság elterjedésével következhetett be. Elképzelhető, hogy a frissen feltárt kora neolitikumi műemlékek, tulajdonképpen Európa első miniállama, a területen élő törzsek versengésének következménye.

Relatíve rövid idő, száz-kétszáz év után a civilizáció összeomlott, aminek okát a régészek egyelőre nem ismerik. Elképzelhetőnek tartják, hogy eltűnt az összekovácsoló társadalmi-politikai kényszer az itt élők életéből.

Furcsaságok a templomok körül

Az újkőkorszaki vallási helyek három éve tartó kutatása számos furcsaságra fényt derített. Egyrészt kiderült, hogy mindegyik templomot csak néhány generáció használta, talán maximum száz évig.

Másodszor a mérések szerint minden templom belső szakrális területe körülbelül ugyanakkora: egyharmad hektár volt. Kiderült az is, hogy a templom körüli kör alakú árkokból az átmérőtől függetlenül, mindig ugyanannyi földet hordtak el. Más szóval: az építők ha csökkentették az árok mélységét, növelték az átmérőt, esetleg fordítva. A lényeg, hogy az elhordott föld mennyisége szinte mindig ugyanannyi lehetett. A régészek ebből arra gyanakodnak, hogy a földmunkákat azonos státuszú emberek végezhették ugyanannyi napig – talán egy vallási naptár előírásai szerint

A régészek szerint a belső szakrális tér sáncokkal, töltésekkel, árkokkal való megerősítése nem védelmi célokat szolgálhatott, sokkal inkább azt akadályozták meg vele, hogy a hétköznapi emberek bepillantást nyerhessenek a titkos rituálékba. A vizsgálatok szerint minden templomot gondosan elföldeltek mielőtt felhagytak használatával.

A régészek szerint a most feltárt helyek Európa első nagyméretű földépületei. A feltételezések szerint a civilizáció tagjai néhány száz évvel korábban a Duna vidékéről, a mai Észak-Szerbia illetve Magyarország területéről érkeztek. Kő-, csont- és faeszközöket, geometriai mintázatú agyagedényeket, valamint kisméretű ember-és állatszobrokat készítettek. Az egyik falura Lipcse közelében, Aythranál bukkantak rá. A 25 hektáron elterülő faluban körülbelül 300-an élhettek.