Tyereskova, az első nő a világűrben

Valentina Vlagyimirovna Tyereskova 1937. márciusában  6-án a Jaroszlav melletti Maszlennyikovoban született parasztcsaládban. Már 16 éves korától egy szövőgyárban hol szabászként, hol szövőnőként, hol pedig vasalónőként kereste a kenyerét. Szeretett volna azonban többet is elérni, ezért levelező tagozaton szerzett technikusi képesítést.

Élete egyik legnagyobb szenvedélye a repülés volt. 1955-tól ejtőernyőzött, és állítólag igen ügyes volt. Imádott példaképe Jurij Gagarin volt, a nagy álma pedig, hogy felvegyék az űrhajósképzőbe. 1961-ben önként jelentkezett, beválogatták az űrhajósok közé, és 1962-ben elkezdődött a kiképzése.

A Szovjetunió az 1960-as évek elején indította a „Nők a világűrben” programját. A cél az volt, hogy a szovjetek juttassák fel az első nőt a világűrbe. Négy jelölt közül Tyereskovára esett a választás.

A kazahsztáni Bajkonurban lévő bázisról 1963. június 16-án Valentina Tyereskova a Vostok-6 űrhajó fedélzetén, első nőként, felrepült a világűrbe, ahol 70 óra és 50 perc alatt 48-szor kerülte meg a Földet. Amikor a rádióösszeköttetés létrejött, több millióan hallhatták Tyereskovát: „Minden rendben. Jól érzem magam. A gép rendesen működik.”
Évtizedekkel később, a cenzúra megszűnése után derült ki, hogy ez túlzás volt. Valójában mindvégig hányingerrel, szédüléssel és orrvérzéssel küzdött.

A küldetés befejezése után a Földre visszatérve Tyereskovát ünneplők hada várta. Az egyszerű textilipari munkásból a Szovjetunió nemzeti hősnője lett. Kitüntetések sorozata várt rá, többek között két Lenin érdemrendet, egy „Arany Csillag” medált, és a „Szovjetunió hőse” címet kapta meg.

Tyereskova elvégezte a repülőakadémia űrhajós szakát, kandidátus és a szovjet hadsereg első és egyetlen női tábornoka lett. Az űrhajózáshoz később nem sok köze volt, néhány publikációt írt és rengeteg előadást, élménybeszámolót tartott. Annál tevékenyebb közéleti szereplővé lépett elő: a szovjet női egyenjogúság első számú megtestesítőjeként negyedszázadon át szovjet parlamenti képviselő, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének tagja, az Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, a szovjet nőbizottság elnöke és a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének elnöke volt.
A Szovjetunió felbomlása után tisztségeit elvesztette, de presztízsét nem. Oroszországban is hősként tekintenek rá, 2011 óta parlamenti képviselő, szülőfalujában még múzeuma is van, a 2014-es szocsi téli olimpia nyitóünnepségén ő is futott az olimpiai lánggal.