„A világ sznobjai gyászolnak”

Az 1930-as évek közepétől egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy Németország revizionista politikát folytat, és fittyet hány az első világháborút lezáró versailles-i békére. 1939-ben Lengyelország lerohanásával kitört a háború, ami rövid időn belül világháborúvá terebélyesedett. A németek étvágya egyre csak nőtt: Dánia, Norvégia, Belgium, Hollandia és nem utolsósorban a gyűlölt ellenség, Franciaország került terítékre.

Ráadásul a francia hadsereg nem is állt a helyzet magaslatán. A franciák már a katonai kinevezésekkel óriásit hibáztak. Olyan embereket állítottak ugyanis vezetőként csatasorba, mint a 84 éves Petain vagy a 72 éves Weygard. Egykor hősök voltak ugyan, de a második világháború kezdetén már inkább csak „őskövületek”. Hiába volt a 2, 5 millió fős francia hadsereg, 2000 francia harckocsi és a félmilliárd dollár értékű Maginot-vonal!

1940. június elejére Franciaország nagyon rossz pozícióba került a hadszíntereken. Pár hét alatt szinte az egész francia sereg demoralizálódott. Nemcsak a lakosság körében, hanem a katonák között is kitört a pánik, a németekkel szemben folytatott ellenállás feleslegesnek tűnt. A katonák fegyvereiket eldobva menekültek, vagy inkább a hadifogságot választották, mintsem a halált.

Hiába reménykedtek a franciák egy ideig az angol segítségnyújtásban, majd az amerikai támogatásban – végül magukra maradtak. 1940. június 15-én a németek már a francia fővárosban, Párizsban garázdálkodtak. Ebben a helyzetben a francia vezetésnek nem volt más lehetősége, mint az egyezkedés. A Pétain tábornok vezette kormány 1940. június 17-én fegyverszünetet kért a németektől. „åme Párizs! A világ sznobjai gyászolnak” – gúnyolódtak a németekkel szövetségben álló olaszok a megalázott franciákon.

1940. június 22-én a realizálódott revans napja volt Hitler életében. A Compiegne melletti erdőben – ugyanabban a vasúti kocsiban mint bő 30 évvel azelőtt, csak fordított szereposztásban – aláírták a francia-német fegyverszünetet.