Keresik a hadihajók Szent Grálját

A texasi A&M Egyetem régészei abban reménykednek, hogy a görög partokhoz közel rátalálnak az ütközetben elsüllyedt hajók valamelyikére. A feladat nem egyszerű: a víz alatt rejlő hajóroncsok ugyan általában jobb állapotban vannak, mint a szárazföldön megtalált leletek java része, ám a Szalamiszi-öböl környékén a tenger a 600 méteres mélységet is eléri. Itt már kifejezetten problematikusnak tűnt minden eddigi kutatás: nem volt megfelelő technikai felszereltség, amely ilyen mélységben képes lett volna ellátni a feladatokat. A csapat most hanglokátorral, egy kétszemélyes kis tengeralattjáróval és egy távirányítható videokamerával felszerelt vízijárművel vágott neki az expedíciónak.

A hadihajók Szent Grálja

„Ez az első alakalom, hogy ilyen technikai berendezéseket használhatunk a tenger fenekén lévő iszapban elsüllyedt hajók megtalálásához. Ha megtalálunk egyet is a háromevezősök közül, az olyan lesz, mintha a Szent Grált találtuk volna meg” – nyilatkozta a The Guardian című angol lapnak Shelly Wachsmann, a kutatócsoport vezetője. Wachsmann szerint azonban nemcsak a sorsdöntő csata kimenetele szempontjából lenne érdekes megtalálni egy hajóroncsot.

A hajók Wachsmann szerint ugyanis mindig is az emberi civilizáció komplexitásának fokmérői voltak, márpedig a görögök hajói minden valószínűség szerint valóban különleges hajók lehettek, hogy a háromszoros túlerőt is sikerült legyőzniük. A háromevezősökről eddig csak a cserépedények falára festett képek tájékoztatták az utókort, minden eddigi kísérlet felfedezésükre sikertelennek bizonyult. Pedig régészek egybehangzóan állítják: a hajók a tenger fenekén vannak – csak meg kell találni azokat.

Mivel a szállítóhajókkal ellentétben, melyekből immáron többet is megtaláltak a görög partoknál, a háromevezősöknek nincs túl nagy fenéksúlyuk, ezért amikor találat érte a hajót, minden bizonnyal nem süllyedt el egyből, hanem még a tengerárammal együtt továbbsodródott. A hajók pontos helyét éppen emiatt igen nehéz megállapítani, ám a texasi kutatók optimisták: ha sikerülne megtalálni akár csak egy részletét is a háromevezősnek, az nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy jobban megértsük a korabeli haditechnikát.

Háromszoros túlerő ellen győztek

A szalamiszi tengeri ütközetről a cserépedényeken túl az egyik legismertebb forrás Hérodotosz. A görög-perzsa háborúk megörökítője arról számol be, hogy a perzsák legalább 1200 hajóval érkeztek a Szalamiszi-öbölbe. Xerxes, a perzsák vezére olyan magabiztos volt a győzelemben, hogy ő maga részt sem vett az ütközetben. Egy parthoz közeli dombról szemlélte seregeit, azt kémlelve, hogy melyik hajó kapitányát fogja majd kitüntetni a csatában való helytállásáért. Ám amikor a görögök sorra süllyesztették el a jól felszerelt perzsa hajókat, nem akart hinni a szemének.

A görögök taktikája bevált, és Hérodotosz leírását még ma is oktatják katonai akadémiákon arra nézvést, hogy miként kell a túlerővel szemben hatékonyan fellépni. A csatát megelőzően Themisztoklész, a görög csapatok athéni vezetője egy rabszolgát küldött a perzsákhoz: a rabszolgának az volt a feladata, hogy elhitesse Xerxesszel, a görögök között nincs egyetértés a hadi taktikára vonatkozólag. A hírvivő egyébként félig igazat mondott, mivel a spártai csapatok nem a vízen kívánták felvenni a harcot a perzsákkal szemben, hanem egy hatalmas fal építése után inkább szárazföldön vívtak volna meg. Végeredményben azonban mégis megegyeztek a tengeri csatában, mivel elfogadták Themisztoklész érvét: ha nem a tengeren verik meg a perzsákat, úgy a támadóknak mindig meg lesz a szárazföldi csapatokat ellátó tengeri utánpótlása, így mindenféleképpen a hajókat kell megsemmisíteni.

Themisztoklész taktikája szerint a perzsák elől érkezésükkor elbújtak a görögök. A perzsa hajók a szorosokat és az öblöket végigjárva keresték a görög hajókat egész éjszaka, csakhogy a görögök a kikötőkben maradtak. Másnapra a kifáradt perzsa seregeket aztán meglepetésszerűen támadták meg: a fordulékony görög háromevezősök a szűk öbölben könnyedén közrefogták a hatalmas perzsa hajókat, s mire azok reagálni tudtak volna a meglepetésszerű támadásra, már el is süllyedtek.

Ráadásul az öbölben egyszerre csak mintegy 300 hajó fért el, így hiába volt túlerőben a perzsa flotta, a szűk helyen gyorsabb mozgásuk révén mégis a görög hajók kerültek fölénybe. Xerxes végül a csapatok visszavonása mellett döntött: hajóit láncba kötve vezényelte át a legénységet a hajóhídon, hogy aztán Perzsiába visszatérve csak csekély számú csapatot hagyjon maga után Európában.