A kínaiak Kolumbusz előtt felfedezték Amerikát?

Új kiállítást nyitottak meg a napokban Szingapúrban, a részben kínaiak által lakott délkelet-ázsiai városállamban. A tárlat témája nem számít újdonságnak, különösen 2002 óta nem: ekkor jelent meg Gavin Menzies könyve, amelynek már címe is kihívó – „1421: Az év, amikor Kína felfedezte Amerikát”.

Hogy Menziesnek igaza van-e, azt egyelőre a tudósok még nem döntötték el, és a kétségek is igencsak sokasodnak a teóriával kapcsolatban. Annyi bizonyos azonban, hogy a kiállítás a könyvszerző gondolatmenetét igyekszik alátámasztani, közvetett – tehát nem egészen egyértelmű – bizonyítékokkal. Ám időközben Menzies már könyvének átdolgozott változatát készíti elő, amelyben 1421-nél is korábbra teszi Amerika felfedezését, és persze ezt is a kínaiaknak tulajdonítja, méghozzá Kubiláj kán idejére.

Kolumbusz hatása

Mielőtt belemennénk a részletekbe, meg kell említenünk, hogy Amerikát már igen sokan felfedezték Kolumbusz előtt, ám csak az 1492-es hajóút, vagyis éppen Kolumbusz utazása nyomán vált nagy tömegek számára is elérhetővé az Újvilág. Akár a kínaiak, akár a vikingek, akár az ókori egyiptomiak vagy azok kortársai(!) jutottak el először Amerikába (ezen legendás elméletek közül a legbiztosabb a vikingek esetleges és időleges letelepedése Észak-Amerikában) nem voltak képesek tartós kapcsolatokat kiépíteni, amelyek évezredeken át meghatározták volna két kontinens – Afrika és Amerika, vagy Ázsia és Amerika, illetve Európa és Amerika – kapcsolatát. Mindössze epizódszerű kapcsolatfelvételekről lehetett szó, ha egyáltalán létezett kapcsolat, és még ha némi kereskedelem kialakult is, az nem befolyásolta annyira Amerika és az egész világ sorsát, mint amennyire Kolumbusz felfedezése tette azt.

De térjünk vissza Menzieshez és elméletéhez, s nézzük meg részletesen, mit is állít a bestseller-író, illetve miről is szól a most Szingapúrban megnyílt kiállítás! A tárlat elsősorban annak a Zheng He (Cseng Ho) admirálisnak állít emléket, aki hét tengeri expedíciót irányított 1405 és 1423 között. A kínaiak nem voltak legénység híján: míg az európai felfedezők legjobb esetben is pár tucatnyi, esetleg százas létszámú csoportokban indultak útnak (Kolumbusz három hajóval vágott neki az Atlanti-óceánnak), addig Cseng admirális 317 hajóval és 28 ezer (!) emberével kezdett „utazgatni”. Cseng Hót általában a legnagyobb tengeri felfedezők között tartják számon, de az a szaktudósok körében vitatott, hogy pontosan milyen felfedezések fűződnek a nevéhez, és meddig jutott el egyáltalán útjai során.

Eredeti tárgyak, kevés bizonyíték

Az „1421” című kiállítás most eredeti tárgyakkal, videókkal és interaktív megoldásokkal próbálja bemutatni Cseng Hót és az admirális korát, továbbá a felfedezéseket, amelyeket többnyire térképekkel, közvetett bizonyítékokkal próbálnak alátámasztani.

A kiállítás fiatalkorától követi az admirális pályáját, ezért 1382-től veszi kezdetét. Az ifjú Cseng Hunnanban (Kínában) nőtt fel, és vallását tekintve muzulmán volt. (Eredetileg Ma Sanbaónak hívták, de a Zheng He az angol nyelvterületen terjedt el, a Cseng Ho név pedig magyarul ismertebb.) A Ming-dinasztia hadserege már gyermekként foglyul ejtette Csenget, akit eunuchhá tettek, és udvari szolgálatra osztottak be. Hamarosan magasabb tanulmányokba kezdett, és a Ming-dinasztia harmadik uralkodójának, Zhu Di-nek lett a tanácsadója. (Az uralkodó neve magyar átírással Cseng-cu, de előfordul Cheng-tsu, Cheng-zu, illetve Jung-lo elnevezése is.) Ez a császár – akit a Ming-dinasztia egyik leghatalmasabb uralkodójának tartanak a történészek – küldte az admirálist „a világ végei felé”, hogy minél több „tiszteletadást gyűjtsön be” a tengerentúli barbár népektől. (Ez a várakozás a tiszteletadásra később is jellemző volt a kínai uralkodókra, akik ugyanezt várták el sok évszázaddal utóbb a náluk megjelenő európaiaktól is. Azok azonban nemhogy tiszteletet nem adtak nekik, hanem megpróbálták leigázni Kínát, félig-meddig sikerrel.)

Újraépítették Cseng Ho hajóit

Cseng Ho hiábavaló erőfeszítései

Visszatérve Cseng Hóra, mire az ő flottája 1423-ban hazajutott Kínába, a császár megbukott (Cseng-cu uralkodásának végét 1424-re, illetve 1425-re teszik a különböző források), s a vezetőváltással egyidejűleg megváltozott Kína politikája is. Kezdetét vette az izolacionizmus, vagyis az elzárkózás (hasonlóra volt példa Japán, sőt tulajdonképpen még az Egyesült Államok történetében is). A több száz évig tartó elzárkózás nyomán a hatalmas flotta enyészetnek indult, a nagy utazásokról készített feljegyzéseket megsemmisítették (bár egyesek amellett érvelnek, hogy bizonyos dokumentumok azért fennmaradtak), s Kína fejlődése általában véve is megtorpant.

A most megnyílt kiállításon a Cseng Ho első öt útját bemutató részben a fűszerek és a tea kereskedelmére hívják fel a rendezők a figyelmet, illetve az akkori tengerészek életét próbálják bemutatni. A kínaiak ekkor már hatszáz éve járták a tengereket, és számos találmányt fejlesztettek ki, amelyeket nyugaton csak évszázadokkal később ismertek meg. Használtak mágneses iránytűket, vízhatlan válaszfalakat építettek hajóikba. Sőt, Cseng Ho vitorlás hajóin – a dzsunkákon – volt hely a veteményeseknek is! Kis területen zöldségeket, illetve csövekben szójababot termesztettek, hogy a fontos fehérjéket és vitaminokat (különösen a C-vitamint) biztosítani tudják a legénység élelmezésekor. Bár a kínaiak aligha fedezték fel Szent-Györgyi Albert előtt évszázadokkal a C-vitamint, de azt tudták, hogy ha ezeket az élelmiszereket fogyasztják, akkor elkerülhetik a skorbutot, azt a betegséget, amelyet a vitaminhiány idéz elő.

Menzies fantasztikus teóriái

De térjünk vissza Menziesre, aki 2002-es könyvében azt állította, hogy 71 évvel Kolumbusz előtt, 1421-ben Cseng Ho elérte Amerikát! Menzies műve nagy vitát váltott ki szakértők és laikusok között egyaránt. A szerző mintegy százezer e-mailt kapott az elmúlt három évben az olvasóktól, ami mutatja, mennyire nagy érdeklődést keltett a téma.

Menzies tulajdonképpen nem történész, de teljesen laikusnak sem mondhatnánk: nyugdíjas éveit tölti, miután egy brit tengeralattjáró parancsnokaként szolgált a Royal Navy-nél. Menzies azt állítja, hogy nem Kolumbusz fedezte fel Amerikát, de a többi európai, Vasco da Gama és Cook kapitány sem sok újat rajzolt be a világtérképekre, hiszen mások már előttük feltérképezték Amerikát, Indiát és Ausztráliát! (Vasco da Gama európaiként elsőnek jutott el mindenesetre Indiába, Cooknak pedig Ausztrália felfedezését tulajdonítják.)

Menziestől persze a legtöbb e-mailben azt kérdezték az olvasók, hogy milyen bizonyítékai vannak minderre. A tengerészkapitány erre bejelentette, hogy 2007-re átdolgozza könyvét, méghozzá az újabb kutatási eredmények és leletek fényében. Menzies immár azt fogja állítani (állítólag…), hogy nem is Cseng Ho fedezte fel Amerikát, mert már előtte is jártak ott kínai hajósok.

Menzies bevallja: hibázott, de…

Menzies szerint könyvének első változatában azzal követte el a legnagyobb hibát, hogy mindent egyetlen személy eredményének tulajdonított. Ám mostanra már nem is Cseng Ho lesz a központi alakja, hanem az elődök. Menzies úgy véli, hogy már Kubilaj kán hajósai, a mongol hódító flottája feltérképezte a Föld nagy részét. (A mongol Kubilaj kán, a kínai Jüan-dinasztia alapítója az 1200-as évek végén hódította meg Kínát, illetve Peking elődjét, s nála járt például a feljegyzések szerint a velencei Marco Polo is. A Jüan-dinasztia után kerültek a Mingek hatalomra Kínában.)

A szingapúri kiállításon látható is néhány másolat Kubilaj kán térképeiből. Ezek nemrégiben kerültek elő az amerikai Kongresszusi Könyvtárból. Ezek a dokumentumok tisztán mutatják a hírek szerint Észak-Amerikát, s az izotópvizsgálatok szerint ezek a térképek a 13. század végéről származnak, vagyis tényleg Kubilaj uralkodása idején készülhettek.

Szintén a szingapúri kiállításon szerepel – az International Herald Tribune beszámolója szerint – néhány koreai térkép másolata, amelyek Charlotte Rees kollekciójából kerültek elő. Ő egy Kínában született misszionárius lánya, aki a térképeket apjától örökölte. Rees térképei a XVI. századból származnak, de állítólag Krisztus előtt 200-ban keletkezett kínai térképek másolatai. Menzies szerint Cseng Ho ismerhette ezeket a térképeket, és így tudhatta, miként érhető el Amerika. Csengnek azonban javítania kellett a térképeken, mert azok longitudinális (hosszúsági) hibákat tartalmaztak.

Vitatott elmélet – ősi buddhisták Kanadában?

Menzies szerint jónéhány bizonyíték van arra, hogy elsüllyedt kínai dzsunkák fekszenek Florida, New York, Dél-Carolina és Kanada partjainál, vagyis Amerikának nem is a Csendes-óceánra néző partjain, hanem a Kínától távolabbi, atlanti partvidéken. Sőt, egy kanadai építész, Paul Chiasson ásatásaira hivatkozva – amelyekről fényképek is láthatók a szingapúri kiállításon – Új-Skóciában, Kanadában a Cape Dauphin-nél egy korai kínai települést is találtak. A régészek azonban vitatják Menzies és Chiasson efféle állításait, és úgy gondolják, hogy inkább egy viking településről van szó Kanada keleti partvidékén. Ezt a nézetet viszont megintcsak Chiasson vitatja. Menzies pedig azt állítja, hogy buddhista sírokat és iszlám sírköveket találtak, amelyek aligha lehetnek európai eredetűek. A sírokban találtak csontokat is, ezeket most DNS-vizsgálatoknak szeretnék alávetni, s erre már engedélyt is kértek a kanadai kormánytól.

Bár Menzies állításai igen hangzatosak, még a Nemzetközi Cseng Ho Társaság elnöke, Tan Ta Sen sem mer egyértelműen az angol tengerészkapitány mellé állni. Szerinte Menzies igen érdekes könyvet írt, de azért még további bizonyítékokra lenne szükség az elmélet alátámasztásához.