Az első munkaügyi hivatal

A 17. századi francia történelem egyik legkiemelkedőbb alakja az alacsony nemesi származással bíró Richelieu volt, aki XIII. Lajos uralkodása idején Franciaország tényleges irányítójává vált. A hugenotta vallásháborúkban meggyötört országban a bíboros konszolidálta a központi hatalmat és infrastrukurális fejlesztéseket indított. Munkaerő pedig bőven akadt az országban.

Richelieu szerint a jó munkaerőnek munkahelyet kell teremteni, ezt pedig úgy lehet a legkönnyebben megoldani, ha a mukát keresőket és a mukaadókat egy irodába gyűjtik össze. Így a bíboros kezdeményezésére 1631. július 4-én Párizsban megkezdte működését az első munkaügyi hivatal, a „Bureau d’Adresse”. Itt minden munkakeresőnek kötelező volt lejelentkeznie, személyes adatainak, szakképesítésének és elérhetőségének megadásával. A munkaadók ide betértek, és itt választották ki a számukra legalkalmasabb munkaerőt.

A munkaügyi hivatal sokáig igen sikeresen működött, később azonban megszűnt. Az 1800-as években karolták fel a munkások újra az ötletet. A munkaközvetítő iroda a „Bourse d’Adresse” néven vált ismertté. Ez a központ azonban már szélesebb körű szolgáltatást nyújtott, mint a Richelieu-féle iroda, ugyanis a munkaközvetítésen túl továbbképzéssel is foglalkoztak. Az első világháború után pedig már munkanélküli segélyért is lehetett ide folyamodni.