Frida, a tragikus sorsú festőnő

Előbb vagy utóbb egyik híres művész sem kerülheti el a sorsát: a filmipar lecsap az élettörténetére. Ez történt a németalföldi Veermerrel, a francia Toulouse-Lautrec-kel, és a mexikói Frida Kahloval is. Az amerikai filmesek által 2002-ben elkészített, a festőnő nevét viselő „Frida” című filmben a fordulatokban gazdag, ám tragikus sorsú életutat dolgozták fel.

Frida Kahlo festőnő 1907. július 6-án Mexikóvárosban született. Fiatalkorában súlyos buszbalesetet szenvedett. Sérülései olyan súlyosak voltak, hogy napjait fekve töltve merevítőt kellett viselnie. Így kezdődött „élethossziglan tartó halála”. A betegágyban festegetni kezdett, 19 évesen készült el első munkája, ami egy önarckép volt. A festészet számára a lelki és testi szenvedés kifejezőeszközévé vált.

Később mindenféle orvosi előrejelzés ellenére újra megtanult járni. A baleset nyomait és annak fájdalmait élete végéig magán viselte, hiszen a több mint tíz műtét, lábamputáció nem múlt el nyom nélkül.

Frida a Mexikó szerte híres festőhöz, Diego Rivierahoz ment feleségül. Férje a következőket mondta róla: „Ő az első asszony a művészetek történetében, aki teljes mértékben és kíméletlen őszinteséggel ábrázol olyan általános és különleges témákat, melyek érintik az asszonyokat.” Talán éppen ezért a különcsége miatt ismerték el hazájában olyan későn tehetségét.

A festőnő nemcsak festészetével, témaválasztásaival, erős nacionalizmusával, hanem a férfiakkal folytatott viszonyával is feltűnést keltett. Kedvesei között olyan neveket találunk, mint a szovjet Trockij, vagy a mexikói énekes, Chavela Vargas.

A kivételes tehetségű Frida Kahlo halálát 47 éves korában tüdőembólia okozta. A kéktónusú háza napjainkban múzeumként funkcionál. A nemrégiben megtalált 180 ruhadarabjából, melyek között stólák, cipők és rengeteg más kiegészítők is találhatóak 2006-ban egy monumentális kiállítást kívánnak szervezni.