Az alelnök párbajra hívta a pénzügyminisztert

1783-ban a versailles-i szerződés értelmében az angol király elismerte az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét. A még csak alakulófélben lévő államnak döntenie kellett politikai rendszeréről, állammá kellett szerveződnie.

A föderalisták és a republikánusok gyakran élesen eltérő elképzelést dédelgettek Amerika jövőjével kapcsolatban. Nemegyszer olyan politikai viták generálódtak közöttük, melyekből hosszú éveken át tartó gyűlőlködések születtek. Erre példa Aaaron Burr és Alaxander Hamilton esete.

A jogi végzettségű Burr az 1780-as években New York egyik legfontosabb emberévé vált, amikor főügyésszé választották. Később a szövetségi állam szenátoraként találkozott össze legnagyobb ellenfelével, Alexander Hamiltonnal.

Amikor 1800-ban a demokrata jelölt, Thomas Jefferson nyerte meg a választásokat, Burrt nevezték ki alelnökké. Burr négy évvel később, mandátuma lejártakor, a New York-i kormányzói címért szállt harcba. Az öreg Hamilton azonban összes politikai befolyását latba vetette annak érdekében, hogy Burr elveszítse a választásokat. A két politikus között évek óta tartó rivalizálásnak ez az ügy a csúcspontját jelentette.

Amikor Burrból nem lett kormányzó, kettejük konfliktusát már nem lehetett békés úton megoldani. Az egykori alelnök párbajra hívta az akkor már pénzügyminiszteri pozíciót betöltő Hamiltont. 1804. július 11-én a reggeli órákban New Jersey-ben pisztolypárbajban Burr halálosan megsebesítette ellenfelét, amibe Hamilton már a következő nap bele is halt.

Aaron Burrt gyilkosság elkövetésében több állam is bűnösnek találta, azonban bíróság előtt sohasem felelt tettéért.