„Egy embert öltem meg, de ezzel százezer életet mentettem meg”

A nemesi származású Charlotte Corday 1793. július 13-án leszúrta Jean-Paul Marat-t, a francia forradalom egyik radikális jakobinus politikusát.

Corday (1768-1793) nemesi családból származott, egy caeni zárdában nevelkedett, miután a kolostor bezárt, nénjével együtt élt a városban, ami a federalista mozgalom központja lett. Corday a girondistákkal szimpatizált, majd 1791-ben csatlakozott a forradalomhoz, és megszállottan gyűlölte Marat-t, aki a Tuileriák 1792. augusztus 10-i ostromának fő szervezője volt, képviselőként bejutott a Nemzeti Konventbe, és támogatta XVI. Lajos kivégzését.
Az elszánt girondista lány Párizsba utazott, hogy részt vegyen a párt munkájában, közben pedig kérte Marat-t, hogy fogadja egy beszélgetésre, erre július 13-án került sor. A lány már reggel megérkezett, de Marat felesége nem engedte be, ő azonban még aznap visszatért, ekkor már sikerült bejutnia. A jakobinus politikus a fürdőkádban ült éppen, és jelentéseket olvasott. Corday előrántott egy kést és mellkason szúrta Marat-t, a seb olyan súlyos volt, hogy szinte nyomban meg is halt.
Charlotte Corday vállalva tettét, semmi megbánást nem tanúsítva a következőket mondta: „Egy embert öltem meg, de ezzel százezer életet mentettem meg”. A forradalmi törvényszék halálra ítélte és július 17-én a Place de la Révolutionon ki is végezték.