A párizsi metró megnyitása

A világ nagyvárosainak zsúfolt élete ma már elképzelhetetlen lenne metró nélkül, ami az olyan európai metropoliszok közlekedését, mint London, Budapest, Párizs, Berlin már hosszú évtizedek óta segíti. Az első földalattit Metropolitan Railway néven 1863. január 10-én Londonban nyitották meg. Természetesen ebben a korai időszakban még csak gőzmozdony által vontatott vonatról volt szó.

Az első elektromos földalattit 1890-ben szintén Angliában avatták fel: Londonban, 3 évvel később pedig Liverpoolban. Szárazföldi kontinensünkön pedig 1896-ban Budapesten nyitották meg az utat az első elektromos földalatti előtt.

Franciaországban már a 19. század közepén felmerült a földalatti közlekedés kérdésének megoldása, ami néhány évtized múlva realizálódott csak. Ugyanis komoly fejtörést okozott, hogy a leendő párizsi világkiállításra érkező hatalmas tömeget, hogyan „szórják szét” a városban, ráadásul Párizs sem akart más európai nagyvárosokhoz képest elmaradni ebben a kérdésben.

Két évnyi munka után, 1900. július 19-én Párizsban megnyitották a nyolc állomásból álló metróvonalat. Kezdetben fából készült kocsik közlekedtek a bőrüléses első-, és a fapados másodosztályon. 1903-ban azonban egy súlyos földalatti balesetet követően a fakocsikat fémből készült darabok váltották fel. Párizs keleti és nyugati lakónegyedeit összekötő metrószakaszt naponta 130 ezren vették igénybe. Ezzel szemben ma már hozzávetőlegesen 6 millió ember használja naponta a 14 útvonalon közlekedő metrót.

Napjainkban a legnagyobb metróhálózatok Londonban (408 km), New York-ban (368 km), Tokióban (292 km), Szöulban (286 km), és Moszkvában (269 km) találhatóak.