Mátyás király egyeteme

Mátyás király korában a reneszánsz és a humanizmus vert gyökeret Magyarországon. Ezt az időszakot a magyar kultúra fénykoraként tartjuk számon, érdekes módon azonban az országnak még egy saját egyeteme sem volt, ahol értelmiségieket képezhetett volna. Az ifjak Bolognába, Padovába, Heidelbergbe jártak teológiát, orvoslást vagy más egyéb tudományokat hallgatni.

1367-ben Nagy Lajos uralkodása alatt ugyan megalakult a pécsi egyetem, 1395-ben Zsigmond király korában pedig az óbudai, azonban egyik sem volt hosszútávon működőképes, így hamar bezárták kapuikat. Szükség volt tehát egy új egyetemre. Janus Pannonius II. Pál pápához adta be a kérvényt, aki engedélyezte az egyetem megalapítását. Miután a király kijelölte a székhelyét, Vitéz János érsek szervezésével 1467. július 20-án Pozsonyban megalakult a Academia Istropolitana a bolognai egyetem működésének mintájára.

Vitéz János, az egyetem kancellárjaként a kasszát nem kímélve, Európából hivatott híres tudósokat. Olyan oktatók fordultak meg a magyar katedrán, mint az itáliai teológus professzor, Giovanni Gatti, vagy a nürnbergi csillagász Regiomontanus. A színvonalas oktatás ellenére eme oktatási intézmény igen rövid életűnek bizonyult. Miután 1471-ben Vitéz János kegyvesztetté vált, ezután nem sokkal az egyetem is megszűnt, és diákjai elsősorban itáliai egyetemeken folytatták tovább tanulmányaikat.