Ősi fallosz-szobrot találtak egy német barlangban

A húsz centiméter hosszú, három centiméter széles kőtárgy életkorát 28 ezer évre becsülik a szakértők. A falloszt a híres Hohle Fels-barlangban találták meg – az ebben a barlangban zajló kutatásokról a National Geographic Online-on is már beszámoltunk. (A Hohle Fels a Duna-menti Ulm városa közelében fekszik.)

Szexuális segédeszköz vagy pattintásra használt tárgy?

A prehisztorikus eszközt 14 darabból állították össze a kutatók. Anyaga egyébként finom szemcséjű homokkő.

A BBC szerint a tárgy életnagyságú mivolta és megformálása miatt még az sem zárható ki, hogy „szexuális segédeszközként” is használták a jégkorszakban.

„Azon kívül, hogy ez a férfi nemi szerv szimbolikus reprezentációja, kövek pattintására is használhatták” – vélekedik ugyanakkor Nicholas Conard professzor, a Tübingeni Egyetem specialistája.

Ezt egyébként azok a karcolások bizonyítják, amelyek a tárgy bizonyos részein fedezhetők fel. Ugyanakkor az eszköz eredeti „célját”, szimbolikus jelentését egyértelműsítik a tudatosan bevágott körök az egyik vége körül, illetve maga a megformálás is bizonyítéknak tekinthető.

Máshol is találtak már hasonló szobrocskákat

Fallosz-ábrázolásokat már másutt is találtak régészek a világon: kőből készült hasonló tárgyak kerültek elő Franciaország és Marokkó területéről is. Ezek a leletek nagy valószínűséggel kicsit idősebbek a Hohle Fels-i szobornál, ezekkel együtt rendkívül ritkának mondható e korszakból a férfi nemi szervek ábrázolása. A nőiség megformálása sokkal jobban ismert, különösen a szexuális jelleg „kidomborításáról” híres Willendorfi Vénusz illusztrálja szépen ezt a „szokást”.

A Tübingeni Egyetem kutatói korábban már 13 darabkát összegyűjtöttek a most bemutatott tárgyból, hiszen hosszú évek óta kutatnak a Hohle Felsben. Ám egy darab sokáig hiányzott: a tizennegyedik részlet megtalálásakor viszont egyértelművé vált, hogy mit is ábrázolt eredetileg a kőeszköz.

A kődarabok mind egy pontosan azonosított, korát tekintve alaposan meghatározott archeológiai rétegből, egy hamurétegből kerültek elő a barlangban. A Hohle Felst egyébként a mai ember prehisztorikus elődei lakták, tehát nem a neandervölgyi emberek hagyatékát tárták fel itt.

Az európai kultúra egyik első központja

Hohle Fels az egyik legnevezetesebb közép-európai ásatási helyszín: már korábban is több ezer felső-paleolitikus leletre bukkantak errefelé, az Ach folyó völgyében, 500 méteres tengerszint fölötti magasságban. Az egyik legnevezetesebb itteni lelet egy mamut agyarából kifaragott, 30 ezer éves madárformájú szobrocska volt. Ez a madárábrázolások egyik legkorábbi példája.

Az első madárábrázolások egyike

A Sváb-Alb, vagy más néven Sváb Jura, ahol a Hohle Fels is fekszik, mindennek nyomán az európai kulturális „ugrás” egyik legfontosabb központja lehetett a kutatók szerint. 40 ezer évvel ezelőtt olyan közösség élt itt, amely számos újítást hajtott végre. A National Geographic Online-on korábban már beszámoltunk például arról, hogy a vízimadár mellett egy lófejet és egy macskaszerű megformáló tárgyat is találtak itt.

Ezek a tárgyak a korai sámánizmus megjelenésének bizonyítékai is lehetnek akár, jóllehet ez jelenleg is vitatott téma, mindenesetre először a dél-afrikai régész, David Lewis-Williams vetette fel. Lewis-Williams úgy véli, hogy a korabeli, több ezer évvel ezelőtti hitvilág szerint az emberi lélek állati formákban is testet ölthetett.