A törökök megszegték ígéretüket

Miután 1541-ben Buda török kézre kerülését követően három részre szakadt az ország, Erdélynek kulcsfontosságú politikai szerep jutott. Fráter György Erdély tényleges irányítója hintapolitikát folytatva, az osztrák és a török közti lavírozással szeretett volna egységes királyi Magyarországot teremteni.

Fráter az osztráktól várt katonai segítséget az oszmánnal szemben, ugyanakkor a töröknek kedvezett, amikor a vert török helyőrséget Lippa alól szabadon engedte. A sors iróniája, hogy egyik félnek sem tudott megfelelni. Castaldo parancsára a kétszínűnek hitt váradi püspököt 1551 decemberében kastélyában osztrák zsoldosok meggyilkolták. Az 1551-ben vereségeket szenvedő török pedig úgy látta, hogy a következő évben sikeres revanst vehet. Több történész szerint, ha Fráter György életben maradt volna, akkor 1552-ben a török nem tudott volna olyan nagy mértékű pusztítást végrehajtani.

Fráter halálával, számottevő osztrák támogatás nélkül a török megkezdhette az 1552-es hadjáratát. Ali budai pasa a nógrádi várakat, míg Ahmed másodvezír erdélyi erődítményeket vett ostrom alá. A stratégiailag kulcsfontosságú Temesvárat már 1552 júniusában körbezárták a törökök, és Losonczy István várparancsnok nem tudott velük szemben elegendő mennyiségű katonát kiállítani. A vár körüli vizesárok a nyári hőség miatt kiszáradt, így a törökök közelről ágyúzhatták a várat, ugyanakkor a magyarokat sikeresen elvágták a víztoronytól is.

Több hetes küzdelmet követően, elsősorban a zsoldosok nyomására, 1552. július 27-én Losonczy István feladta a várat. A törökök szabad elvonulásról biztosították a várvédőket, ígéretüket megszegve azonban mindenkit felkoncoltak.