Hannibal fényes győzelme

Róma birodalommá válásának egyik fontos szakasza volt a római-pun háborúk időszaka. Karthagó és Róma is hegemón szerepre törekedett. A felek kezdetben csak Szicília gyarmatosítása miatt, később viszont már a Földközi-tenger feletti hatalomgyakorlás ügyében konfrontálódtak.

Az első római-pun háborút a kezdeti megtorpanás után sikerült a rómaiaknak megnyerniük. A háború második szakasza azonban hosszú éveken keresztül pun győzelemmel kecsegtetett. Hannibal Itáliát nem Szicília felől, hanem Hispánián átkelve, a Pireneusok irányából kívánta megtámadni. Ez a terv váratlanul érte Rómát, és az elszánt punokkal nem tudta sikerrel felvenni a harcot. Ezt mi sem mutatja jobban, mint a Kr.e. 218-as massiliai és a Kr.e. 217-ben bekövetkező Trasimenus-tavi vereség.

A punok váratlan rajtaütései, vidéki pusztításai elkeseredéssel töltötték el a lakosságot, és tanácstalanná tették a megosztott római vezetést. A cannae-i ütközetre is úgy került sor, hogy a két consul a punok elleni taktikában nem tudott megegyezni.

Kr.e. 216. augusztus 2-án az apuliai Cannae-nál Aemilius Paulus és Terentius Varro által vezetett római csapatok súlyos vereséget szenvedtek Hannibaltól. Hiába voltak a rómaiak kétszeres túlerőben, a kelta és ibériai gyalogosokkal megerősített punok bekerítették őket és felmorzsolták ellenállásukat. A római hadsereg mintegy háromnegyede elpusztult illetve fogságba esett. Róma történetének egyik súlyosabb veresége volt a cannae-i csatavesztés.