Huszonöt hónap rettegés – mindhiába

Miután Hitlert kancellárrá választották, majd pedig megszülettek a zsidótörvények, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a zsidók a „kiirtandó” csoport kategóriába esnek. Sokan ezért már az 1930-as évek első felében elhagyták Németországot, és a környező országokban kerestek menedéket.

Így tettek a Frank család tagjai is, akik 1933-ban költöztek át Frankfurtból Amszterdamba, remélve, hogy a holland városban megmenekülhetnek a náci fenyegetéstől. 1940 májusában azonban a német csapatok bevonultak Hollandiába. A zsidók itt sem érezhették többé biztonságban magukat.

Amikor Anna testvérét, Margot munkaszolgálatra hívták be, a családfő elhatározta, hogy az Opekta gyár udvarán korábban épített rejtekhelyen húzzák meg magukat. A Frank család a helyet Pelsékkel és Fritz Pfefferrel osztotta meg. Összesen nyolcan rejtőztek a gyár területén. A külvilággal minimális kapcsolatuk volt: a politikai-katonai eseményekről a rádióból értesültek, élelemmel pedig két munkás, Kleinman és Kugler látta el őket.

Otto Frank fiatalabbik lánya, Anna a bujkálás előtt nem sokkal kezdte el a 13. születésnapjára kapott naplójában megörökíteni hányattatásaikat. A napló 25 hónap rejtőzködés minden kínját tartalmazza. Az álmok és félelmek, a Peter van Pelshez fűződő vonzalma, a szülőkkel és a többiekkel kialakult konfliktusok egyaránt feljegyzésre kerültek. A „kényszerfogság” két évét Anna nagyrészt írással és olvasással töltötte. Naplójában az utolsó bejegyzés 1944. augusztus elsejéről származik.

Három nappal később, 1944. augusztus 4-én a nácik megtalálták a rejtekhelyet, elfogták Frankékat, Pelséket és a két segítőt is. Kleinmant egészségügyi okokból később elengedték, Kugler pedig megszökött a fogságból. A többieknek azonban nem volt ilyen szerencséjük. 1944. szeptember 3-án Auschwitz-Birkenauba szállították őket. Megérkezésük után Hermann Pelset elgázosították. Felesége az újabb átszállítás közben halt meg, Peter pedig a mauthauseni tábor felszabadítása előtt nem sokkal hunyt el.

A deportálások a Frank családot is szétszakították. Csak Otto Frank élte túl a szörnyűségeket. Felesége Auschwitzban halt éhen, a két lány, Anna és Margo pedig a bergen-belseni táborban 1945 februárjában vagy márciusában a tífusz járványban vesztette életét, a láger felszabadítása előtt néhány héttel.

Otto Frank kiszabadulása után nyilvánosságra hozta lánya naplójának egy részét, így szerezve a 15 évesen elhunyt Annának világhírnevet. A 25 hónapon át rejtekhelyül szolgáló amszterdami épület napjainkban múzeumként működik.