Roosevelt rádióbeszédben ismerteti a New Dealt

Az 1920-as évek második fele gazdasági prosperitást mutatott, amit a nemzetközi politikai helyzet rendeződése is elősegített. 1929-ben azonban a világgazdaság összeomlott, aminek hatása alól szinte egyetlenegy ország sem vonhatta ki magát. 1929. október 25-én a new yorki tőzsde csődöt jelentett, ez volt a gazdasági világválság kirobbanásának első mozzanata.

Herbert Hoover amerikai elnök megkísérelt megoldást találni a kialakult helyzetre: angol és amerikai bankok együttműködését szorgalmazta, óriási összegeket invesztált a piacba. Ez azonban nem volt elég – ide konkrét elképzelésekre volt szükség.

A republikánusok belebuktak a válságkezelésbe, az elnökválasztást a demokrata jelölt Franklin Roosevelt nyerte meg. Az új elnöknek határozott koncepciója volt a válság megoldására, mely során mindenekelőtt az állam gazdasági beavatkozását sürgette.

Beiktatása után nem sokkal négynapos bankzárlatot rendelt el, a gyengébb bankokat bezáratta, megtiltotta az országból történő aranykivitelt, később pedig leértékelte a dollárt. Ezek az intézkedések az egy évvel később, 1934. augusztus 5-én elmondott rádióbeszédében hivatalosan is bejelentett New Deal program részét képezték.

1933 és 1935 között célul tűzte ki a tőzsde és a bankok szanálását, a mezőgazdaság szükségszerű támogatását, az ipar talpraállítását, a munkásfoglalkoztatás kérdésének megoldását. Az új program második felében pedig a szociális szféra fejlesztését, azaz a munkanélküli-, rokkant-, öregségi-, és az özvegybiztosítás bevezetését, a nagyvállalatokkal szembeni szabályozást, a munkaadók és a munkavállalók viszonyának rendezését irányozta elő.