Az utolsó nem hivatalos női olimpia

A francia báró Pierre de Coubertin vágyálma volt, hogy az ókori játékok mintájára sportversenyt szervezzen, ezért 1894-ben egy nemzetközi konferenciát hívott össze 13 állam részvételével, melynek témája az amatőrsport és az olimpia újjáélesztése volt.

Megszületett a modern kori olimpiai játék, amelyben Pierre de Coubertin szerint a nőknek semmi helyük nem volt. Óvni kívánták a hosszú évezredek alatt beidegződött hagyományos nemi szerepköröket, és a sport a férfiak szerint igazán nem illett egy hölgyhöz. A báró halála előtt két évvel a következőket mondta a női sportolásról: „A nők feladata az olimpiai játékok alatt ugyanaz, mint az ókorban: a győztes férfiak megkoronázása a babérkoszorúval.”

Évtizedeken át nem ismerték el a női sportot, így hivatalosan az olimpiai játékokon sem vehettek részt. A nők öntudat erősödését mutatja azonban, hogy 1921-ben létrehozták a „Federation Sportive Feminine Internationale”, röviden az FSFI-t, melynek szervezésében egy év múlva már meg is rendezték az első női világjátékokat, azaz a nem hivatalos női olimpiát.

1934. augusztus 11-én azonban Londonban vége szakadt a különleges sportversenynek. Korábban 1922-ben Párizsban, 1926-ban Göteborgban, 1930-ban Prágában rendeztek versenyt, míg végül a londoni volt a negyedik „női olimpiai játék”, amit kimondottan a nőknek szerveztek. A két napon át tartó erőpróbák során 18 nemzet leányai mérték össze tudásukat 12 sportágban. Az FSFI ezután nem rendezett több versenyt, ám érdekes módon hivatalosan a szervezet a mai napig nem oszlatta fel magát.