Már a normann hódítók is részegesek voltak

Bár a konzervatívok most hevesen ellenzik, a történelem folyamán inkább a jelentős mennyiségű, tivornyákba hajló alkoholfogyasztást támogatták. Angliában heves vitát váltott ki az alkoholfogyasztási rendelkezések enyhítése, amely szerint a pubok és a kerthelységek nemcsak este 11 óráig árulhatnak alkoholt, ahogy azt a jelenleg érvényes szabályok előírják, hanem a nap 24 órájában.

A munkáspárti kormány mostani előterjesztését azonban a bírák és a rendőrök mellett nemcsak a konzervatívok, hanem a liberálisok is hevesen ellenzik. A liberálisok elvi álláspontja alapvető zavart okoz, ám ami még érdekesebb az az, hogy a konzervatívok sem mindig ítélték el a heves italozásokba torkolló mulatságokat. Egy történeti tanulmány arra mutat rá, hogy a mértéktelen ivászat gyökerei éppen a konzervatív párt kialakulásának idejére esnek, bár a Warwick Egyetem professzorasszonya, Angela McShane-Jones szerint már a normannok is éltek az erjesztett nedű kínálta bódulat lehetőségével.

Kicsapongó konzervatívok

Angela McShane-Jones különféle 17. századi bírósági iratokat, pamfleteket és népdalokat elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a részegség valamikor a 17. század második felében vált az angol nemzeti identitás részévé. Az alkoholfogyasztás elterjedése egybeesett a kezdetleges értelemben vett politikai pártok és felekezeti viszályok kialakulásával, ám ez az egybeesés korántsem véletlen.

Egy rövid köztársasági epizódot követően, a restauráció korának Angliájában a királypárti anglikánok – a későbbi konzervatívok, a toryk elődei – nem csekély nyomást gyakoroltak a puritánokra és a köztársaság híveire: bandába verődve keresték ez utóbbiakat, és gyakran szépen helyben hagyták őket. Csakhogy ezek a „randalírozó” csoportok túráik közben jelentős mennyiségű alkoholt is elfogyasztottak, sőt szinte csoporthoz tartozás egyik feltételévé vált a részegség: aki nem ivott az minden bizonnyal puritán volt, következésképpen verésre számíthatott.

A mértéktelen ivás a király és az anglikán egyház iránti lojalitást fejezte ki. A korabeli angol népi költeményekben is szépen kirajzolódik, miként gúnyolják a józan életükről elhíresült, – nemcsak vallási – puritánságot hirdető whig pártiakat. Angela McShane-Jones szerint egyébként a konzervatívok tivornyái még a 18. században is szó szerint értendő véres valóságként jellemezhetők: két verekedés között ugyanis az összegyűlt királypártiak nem ritkán vágtak ki egy darabot saját hátsó felükből, majd ezt követően a kiömlő vért csuporba gyűjtve saját vérükkel koccintottak.

A normann hódítók is italoztak

„Mivel a század közepén a köztársaságpárti puritán rezsim komoly szankciókkal sújtotta a mértéktelen italfogyasztást, sőt egyáltalán az alkoholfogyasztást, így a királypárti restaurációt követően az addig titkosan és rituálisan italozó, ám a nyomás alól immáron felszabadult királypártiak az 1660-as években csak még fokozottabb italozásban kezdtek. Ráadásul a kornak megfelelően ezeknél az embereknél általában fegyver is volt, így azt mondhatjuk, hogy a mai huligánok még békés teremtmények a 17. századi elődeikhez képest” – nyilatkozta Angela McShane-Jones a BBC-nek.

Bár a heves italozás valóban a 17. században terjedt el széles körben, a professzorasszony még egy dologra hívta fel a figyelmet: az angolok már a normann hódítás korában is igen sokat ittak. A krónikák feljegyzései is megjegyzik, hogy a normann hódítók milyen részegesek voltak több alkalommal, amikor csatába kellett volna vonulniuk. Angela McShane-Jones szerint így az italozás korántsem olyan újkeletű szokás, mint ahogy azt egyesek hiszik: a részegség majdhogynem olyan régi hagyománya a briteknek, mint magának a királyságnak a fennállása. Márpedig az angolok ugyancsak őrzik hagyományaikat, így semmi meglepő nincsen a részegség elterjedtségében.

Alkoholfogyasztási szokások Európában

Egyesek szerint azonban nem magával az alkohol fogyasztásával van a gond, hanem annak módjával: míg ugyanis a mediterrán országokban már igen régóta az étkezés szerves része egy pohár bor elfogyasztása, addig északon, és főleg a briteknél az ivászat öncélú rituálévá vált. Az alkoholfogyasztás nem a mindennapi étkezés része, ám a ritkább alkalmak egyben sokkal hevesebb italozással is járnak.

„A mediterrán országokban szigorú informális szankciói vannak a nyilvános részegségnek, a társadalom elítéli az utcán részegeskedőket” – nyilatkozta Geethika Jayatilaka, az alkoholfogysztási szokásokat elemző brit intézet vezetője a The Daily Telegraph című napilapnak. „Nálunk tradicionálisan pénteken kapták meg a fizetésüket az emberek és a hétvégi tivornya hevessége egyben azt is mutatta, ki milyen anyagi helyzetben van. Ráadásul hagyományosan ’köröket’ fizetnek az összegyűltek egymásnak, így minél többen vannak annál többet isznak” – mondja Jayatilaka.