A jezsuita rend kialakulása

A Loyola-kastélyban született Loyola Ignác nemesi származásából kifolyólag ifjúkorában a spanyol uralkodó udavarában hivatalnoki feladatokat látott el, később pedig katonaként szolgált Pamplona ostrománál. Miután itt súlyos sebeket kapott, teljes alázattal fordult a vallás felé. Egyházi könyveket, írásokat olvasgatott és a katolikus vallás erősítésének szentelte életét.

A kasztíliai Manresába vonult vissza, ahol 10 hónapot töltött remeteként, teljes aszkézisben élve. A manresai tartózkodás után Palesztinában zarándokúton vett részt, ahonnan visszatérve Spanyolországban egyetemi tanulmányokba kezdett.

A vallás elkötelezett híveként 1534. augusztus 15-én hat hittársával egyetemben megalapította a „Boldog Testvérek” szervezetét, ami a jezsuita rend alapját képezte. Teológiai tanulmányai után pappá szentelték és Rómába utazott, ahol a pápától szóbeli megerősítést kapott a rend létrehozására.

Hivatalosan 1540-ben ismerték el a megalakult jezsuita rendet, Loyola Ignácot pedig a rend fejévé választották. Loyola összeállította a rend szabálygyűjteményét „Exercita spiritualia” címen, amely drákói szigorral szabályozta a rendbéli életet. A meditáció, a teljes alázat, a katolikus vallás iránti elkötelezettség jellemezte az ordo mindennapi életét.

Az ellenreformáció jeles képviselőjét, Loyola Ignácot 1622-ben XV. Gergely pápa szentté avatta.