Ahol a mínusz 30 fok melegnek számít

Szibéria gyéren lakott vidékein ugyan közvetlen emberi beavatkozás nem károsítja jelentős mértékben a környezetet, de ahogy azt az utóbbi években tapasztalhattuk – többek között az ősi népek lakta szigeteket elárasztó tengerszint-emelkedés példáján –, a környezeti hatások nem feltétlenül azokat büntetik közvetlenül, akik okozzák azt. Jelen esetben a fejlett ipari országok által kibocsátott szennyező gázok az örök hó födte kietlen vidéken fejtik ki érezhető hatásukat.

Nehéz közlekedés a felmelegedés miatt

Judith Marquand, az Oxfordi Egyetem professzora és Szergej Kirpotyin, a Tomszk-i Állami Egyetem botanikusa a The Daily Telegraph című angol napilap beszámolója szerint megkongatta Szibéria felett is a vészharangot. A kutatók többhónapos tanulmányutuk eredményét összegezve arra hívták fel a figyelmet, hogy nemcsak a sarkkörök és a hozzájuk közel eső jéghegyek olvadnak rohamos ütemben, hanem a Szibéria nagy részét egész évben fedő jég és hóréteg is.

Első pillantásra talán nem tűnik olyan veszélyesnek a szárazföldi jégtakaró olvadása, mint a tengerek jéghegyeinek lassú fogyása, ám valójában igen komoly gondot okoz ez is. A gyéren lakott területek lakóinak teljes infrastruktúrája kerülhet veszélybe, mivel a vasúthálózatok sínpárjai és a közutak jelentős része is az örökké szilárdnak hitt jégtakarók alsóbb rétegeire épültek. A felmelegedés azonban olyannyira fokozódott az elmúlt 40 évben, hogy immáron több vasútvonal került veszélybe. A fellazult jégtakaró helyén keletkező sekély tavak és mocsarak megnehezítik a kietlen környéken élők amúgy létfontosságú közlekedését.

Több millió tonna metán szabadulhat fel

A szibériai lakosságon kívül Marquand és Kirpotyin szerint a Föld más táján élők is érezni fogják a szibériai jégtakaró elolvadásának következményeit. A kutatók szerint ugyanis amennyiben a mostani ütemben olvad a jég, könnyen lehet, hogy pár évtized múlva jégmentes lesz Szibéria. A gondot igazából az okozza, hogy a jégtakaró helyén kialakult mocsarakból döbbenetes mennyiségű metángáz fog felszabadulni. A jégtakaró alá több mint tízezer éve beszorult tőzegréteg ugyanis az olvadást követően közvetlenül a légkörbe bocsátja a keletkező metángázt.

Kutatók hozzávetőleg 1 millió négyzetkilométer potenciális mocsárról beszélnek, amely számításaik szerint megközelítőleg 70 milliárd tonna metánt termelhet rövidtávon. Ez a metánmennyiség egyébként a föld alatt található teljes „metánkészlet” egynegyede lenne. A University of Alaska tudósai már most is találtak olyan „forró pontokat” Szibéria keleti részein, ahol a jégtakaró alól metángázbuborékok buknak fel. A buborékok nem engedik megfagyni a természetes csapadékot, így folyamatosan ontják magukból a metánt.

Mínusz 30 Celsius fok „meleg”

Egyes adatok szerint Szibéria éves átlaghőmérséklete közel 3 Celsius fokkal emelkedett az utóbbi negyven évben. A legnagyobb gondot azonban nem is az átlaghőmérséklet emelkedése okozza, hanem a szeszélyesen változó időjárás. Az átlagos téli hőmérséklet mínusz 53 és 55 Celsius fok között szokott lenni, ám mostanában mértek már mínusz 30-at is. A jakutokat igazán ez utóbbi döbbentette meg.

Valentin Adlaszov, egy jakut település vezetője a The Daily Tepegraph tudósítójának elmondta: „Az egyik héten meleg van, mondjuk mínusz 30, a másikon viszont már a megszokott hideg tombol, és a hőmérő mínusz 55-öt mutat. Nem ritka ugyanakkor, hogy egyik hétről a másikra 30 C fokos hőmérsékletkülönbséget regisztrálnak. A talaj sincs már úgy átfagyva mint korábban, a közlekedés emiatt egyre nehezebb, nyaranta pedig megjelent egy számunkra eddig teljesen ismeretlen jelenség: az árvíz.”

Ami pedig méginkább zavarba hozza Szibéria őslakóit, az az elmocsarasodással ellentétes jelenség, amely azonban ugyanúgy a felmelegedés következménye, mint a jégtakarók elolvadása. Míg ugyanis Szibéria egyik végén hatalmas pocsolyák alakulnak ki az olvadás következtében, addig a másik végén az utóbbi harminc évben több ezer kisebb tó száradt ki teljesen.