Tisztogatási hullám a Szovjetunióban

1922-ben Sztálint választották a Szovjet Kommunista Párt főtitkárává, aki a befolyásos pozíciókat saját embereire bízva rövid időn belül egyszemélyes hatalmat épített ki. Sztálin Lenin halála után néhány éven belül a Szovjetunió mindenható urává lépett elő.

Az 1934-es 17. pártkongresszuson ugyan megpróbálták Sztálint félreállítani, a kísérlet azonban kudarcba fulladt. A sokak által támogatott Kirov hiába kapott lényegesen több szavazatot a főtitkári választás során, a hivatalos eredményt nem hozták nyilvánosságra. A szavazás valódi eredményét meghamisítva Sztálin maradt a főtitkár.

Sztálin ekkor szembesült sebezhetőségével és a politikai tisztogatás volt az egyetlen eszköz, amivel egyeduralmát hosszútávon biztosíthatta. Először is likvidálta a szavazatszedő bizottság tagjait, aztán Kirov is tragikus hirtelenséggel meghalt. 1936. augusztus 19-én kirakat perek sora kezdődött meg, amelyek rendszerint halálbüntetéssel végződtek. Az első nagy „moszkvai per”-ben 16 vádlottat találtak bűnösnek és ítéltek halálra, köztük Zinovjevet és Kamenyevet. A rákövetkező években pedig Buharintól, Rikovtól, Kresztyinszkijtől, Tuhacsevszkijtől is ügyesen megszabadult Sztálin.

Vezető politikusokon és a hadsereg irányítóin kívül még rengeteg hivatalnok és katona is a sztálini terror áldozatául esett. A szovjet titkosszolgálat aktáinak tanúsága szerint 1936-tól kezdve 14 hónap leforgása alatt 682 ezer embert végeztek ki különböző koholt vádak alapján. A nagy tisztogatás során a huszas évek szovjet politikusai kivétel nélkül eltűntek a színről.