Az atomszerkezet-kutatás egyik úttörője: Ernest Rutherford

Az atom fogalma már az ókorban megszületett. Démokritosz materialista filozófus az atomot tovább nem bontható legapróbb részecskeként definiálta. Ez az alapelv a 20. század elejéig határozottan tartotta magát. A radioaktivitás felfedezése azonban egyértelműen megcáfolta az atomok oszthatatlanságának elméletét.

1896-ban Becquerel egy véletlennek köszönhetően jött rá arra, hogy az uránszurokérc sugárzást bocsát ki. A sugárzást tovább vizsgálva a Curie házaspár megfogalmazta a radioaktivitás jelenségét. Ezt követően az atomszerkezet-kutatás nagy erőkkel halad előrefele. A legfőbb kihívást az jelentette, hogy megtudják, vajon az atomban az atomot felépítő részecskék hogyan helyezkednek el. E téma kutatásának egyik legkiemelkedőbb alakja volt Ernest Rutherford.

1871. augusztus 30-án az angliai Brightwaterben született. Kísérleti úton állapította meg az atom főbb részeit és a benne lévő méretarányokat. Meghatározta, hogy az atom két fő részből áll: az atommagból és az a elektronfelhőből. Kutatásaiért a legnagyobb szakmai elismerésképpen 1908-ban kémiai Nobel-díjjal is kitüntették. A méltán megbecsült tudós, akit 1914-ben még lovaggá is ütöttek, a legkülönbözőbb egyetemeken tanított, így például Montrealban, Manchesterben és Cambridge-ben.