Hitler eutanázia programja

1939. szeptember 1-én kelt hivatalosan az a parancs, melyben Hitler elrendelte a Harmadik Birodalomban élő szellemileg és fizikálisan fogyatékos felnőttek eutanázia programját. A később T4 akcióként elhíresült rendeletet 1941 októberében ugyan színleg megszüntették, a gyakorlatban azonban fennmaradt.
Már az 1920-as évek Németországában megfogalmazódott egy „néptisztítási” terv, azaz a nem életrevalók kiirtásának gondolata. A program célja az volt, hogy a szellemi és testi fogyatékosok kiiktatásával egy kiváló minőségű német fajt hozzanak létre, olyat, amely majd felsőbbrendűségénél fogva alkalmas lesz a világuralmi szerep betöltésére.
1933-ban elrendelték a genetikai betegségeket hordozók sterilizálását, aztán a veszélyeztetett terhességek megszakítását, a fogyatékos gyermekek kegyes halálát és végül a felnőttek eutanáziáját. 1939. szeptember 1-én kelt hivatalosan az a parancs, melyben Hitler elrendelte a Harmadik Birodalom szellemileg és fizikailag fogyatékos felnőtteinek halálba segítő programját.
Hitler Philipp Bouhlert bízta meg a terv levezénylésével, a Führer orvosa, Dr. Karl Brandt pedig vezető szakmai feladatokat látott el. A betegek állapotfelmérésén 40 szakvéleményező dolgozott, akik nemcsak az egészségügyi helyzetet, hanem a munkaképességet is vizsgálták. Biztosan a fekete listára került, aki skrizofén, epilepsziás, értelmi fogyatékos, paralízises vagy egészségügyi okok miatt munkaképtelen volt. A betegekről készült anyagokat három orvosnak küldték el, akik eldöntötték, hogy életképes-e az illető vagy sem. Ha valaki papírjára piros “+” jelet tettek, akkor arra a biztos halál várt, a kék “-” jellel rendelkezők viszont továbbélhettek.
A kiválasztottakat azután azzal az indokkal, hogy a gyógykezelésük szempontjából sokkal jobb helyre szállítják, kivették a kórházból és a buszba bevezetett kipufogógázzal végeztek velük. Később pedig értesítették a rokonokat, hogy hozzátartozójuk tüdőgyulladásban vagy más hasonló betegségben elhunyt.
A hatóságok hiába igyekeztek óvintézkedéseket tenni, az eutanázia program híre kiszivárgott. A közfelháborodás leírhatatlan volt. A később T4 akcióként elhíresült programot 1941 októberében az egyház és a társadalom nyomására ezért színleg megszüntették, a gyakorlatban azonban folytatódott. 1941-ig mintegy 70 ezer ember esett áldozatul a nácik barbarizmusának.