Büntetik a himnusz éneklését szabotálókat Japánban

Japánban az utóbbi időben úgy tűnik ismét felfedezték a patriotizmust, egyesek szerint pedig egyenesen a rosszul hangzó nacionalizmust. A második világháborút követő nemzedékek az idegenek iránti teljes alázatot tanulták meg a háborús vereséget követően, hazájukra legfeljebb gazdasági teljesítményük miatt voltak büszkék. Az utóbbi években azonban egy kisebbségtől eltekintve újra elterjedtek – főleg a fiatalok körében – a hazaszeretet megnyilvánulásának különféle formái.

Az eredeti himnusz egy brit szerzeménye

Talán még a japán patrióták közül is kevesen tudják, hogy legkedvesebb éneküket, a Kim Ga Yo-t egy brit katonatiszt zenésítette meg először – mindez azonban nem zavarja a nemzettudat jeles építőit. A japánoknak ugyanis egészen 1868-ig nem volt nemzeti himnuszuk, és ekkor is csak egy brit katonatiszt, John William Felton javasolta nekik, hogy találjanak egy olyan verset, amelyet aztán ő szívesen megzenésít.

A feudalizmus távol-keleti formáját megdöntő Meiji-reform idején tehát egy külföldi katonatiszt volt az, aki úgy gondolta: a szigetországnak is egy megfelelő érzületen alapuló nemzetállammá kell válnia, ehhez pedig elengedhetetlen az angol God Save the Queen mintájára egy olyan nemzeti éneket létrehozni, amely ünnepeik alakalmával büszkeséggel tölti el a japánokat.

Végül Felton unszolására a satsuma-i katédiskola japán tisztje, Iwao Oyama egy tizedik századi négysoros költeményt választott ki, amelyet az angol katonatiszt rövid időn belül meg is zenésített. Felton változatát 1870-ben már el is fogadta a császár, igaz, hogy 1876-ban már nem a Felton által megkomponált dallamot játszották különféle alkalmakkor, hanem Felton egyik japán tanítványa által újraírt dallam szerint énekelték immáron ugyanazt a négy sort.

Nem hivatalos státusz a világháború végéig

A japánok himnusza, amely mindmáig az egyik legrövidebb és egyben a legrégebbi versen alapuló himnusz a világban, igen hamar nagy népszerűségre tett szert a szigetországban. 1903-ban a nemzetek himnuszainak versenyén Németországban komoly nemzetközi elismerést is kapott a rövid ének: első helyen végzett a benevezett himnuszok között. A Kim Ga Yo egészen a második világháború végéig maradt a japánok félhivatalos nemzeti éneke, amikor is a vereséget követően immáron senki nem vállalta fel hivatalosan a japán katonák által minden nap elénekelt Kim Ga Yo-t.

A himnusz megtagadásának oka pedig abban rejlett, hogy sokan a háborús vereséggel, sőt a japán militarizmussal kapcsolták össze Kim Ga Yo-t. A második világháborút követő demokratizálódás így tabutémának tekintette a háborús indulóként elkönyvelt éneket, hivatalos ünnepségeken pedig 1999-ig egyáltalán nem is játszották.

Büntetik az éneklést szabotálókat

Csakhogy az utóbbi évtizedekben immáron egy újabb generáció töltötte fel a politikai életet, amelynek közvetlen élményei nincsenek a háborúval kapcsolatban, és amelynek tagjai egyre többször tették fel a kérdést: miért ne lehetne ugyanolyan nemzeti himnusza Japánnak, mint a többi nyugati államnak?

Ezen felbuzdulva 1999-ben a japán parlament 4/5-ös többséggel hivatalosan is Japán himnuszává emelte a Kim Ga Yo-t, sőt Tokió tartomány kormányzója saját hatáskörében azt is előírta nemrég, hogy az iskolai ünnepségeken mindenkinek kötelező felállva énekelni a dallam felcsendülésekor. Az amúgy egységesnek tűnő japán társadalmat azonban az 1999-es törvény komolyan megosztotta, a tokiói kormányzó rendelkezése pedig immáron heves ellenállást is kiváltott.

Tavaly közel kétszáz középiskolai tanár gondolta úgy, hogy a Kim Ga Yo a japán militarizmus, a második világháború rosszízű emlékét őrzi, és erre is neveli a gyerekeket, ezért megtagadta az ünnepségeken a himnusz eléneklését. A tokiói kormányzó rendelkezését idén azonban már vasszigorral érvényesítették: amelyik tanár elszabotálta az éneklést, azt fizetéselvonással büntették, a visszaesőket pedig áthelyezték másik iskolába.

A fiatalok pártolják a rendelkezést

A diákok között vegyes fogadtatása volt a rendelkezésnek, bár csak kevesen merték nyíltan megtagadni. Egyes felmérések szerint ráadásul a fiatalok jelentős része inkább egyetért a hazafiasságot ily módon erősítő rendelkezéssel. Egy másik közvélemény-kutatás eredménye szerint pedig a japánok alig 43 százaléka gondolja azt, hogy egyértelműen negatívan kell megítélni Japán második világháborús szerepvállalását. A 20 és 30 év közöttiek között ugyanez az arány mindössze 36 százalék, ami jól mutatja a fiatalabb generációk patriotizmushoz vagy nacionalizmushoz fűződő viszonyát.

Augusztus 15-én, a japán fegyverletétel és a második világháború végének napján Tokió egyik központi emlékhelyén hozzávetőleg 200 ezer ember emlékezett – az elesett japán katonákra. A szomszédos államok és egyes baloldali japán politikusok szerint a folyamat igen veszélyes, mivel szerintük nem sok kell ahhoz, hogy a szellemet végképp kieresszék a palackból.