A Szent Gotthárd alagutat átadták a forgalomnak

1980. szeptember 5-én avatták fel a csaknem 17 km hosszú Szent Gotthárd alagutat, amely Közép-Svájcot köti össze Ticino kantonnal. A világ leghosszabb közúti alagútja, 11 éven át épült és 700 millió svájci frankba került. Az alagút fontosságát mutatja, hogy évente mintegy 7 millió autós veszi igénybe.
A sűrűn lakott és gazdaságilag fejlett Közép-Svájc és a szegényebb Dél-Svájc között húzódó Szent Gotthárd hágó évszázadokon át fontos távolsági kereskedelmi útként funkcionált. Svájc legrövidebb észak-déli átjáróján keresztül tavasztól őszig rótták a kereskedők a hosszú utat, a hideg beálltával azonban nem lehetett használni, mert a legtöbbször havas, keskeny ösvények életveszélyesek voltak.
Nemcsak a meredek, szűk utakkal kellett megbirkózniuk, hanem a szakadékok átívelését is meg kellett oldaniuk az arra járóknak. A monda szerint az Uri kantonbelieknek az első hídat az ördög segített megépíteni, erre emlékezve őrzi Uri kanton a címerében az ördögfejet.
Az 1970-es években, amikor Svájc infrastruktúrális fejlődésnek indult, megkezdődtek az autópályaépítések, ekkor született a Szent Gotthárd hágóba vájt alagút terve is. A hágóról elnevezett alagút ugyancsak a Szent Gotthárd nevet kapta.
A 11 éven keresztül épült alagút 700 millió svájci frankba került. A világ akkori leghosszabb közúti alagútját 1980. szeptember 5-én adták át a forgalomnak. A hegy alatt meghúzódó csaknem 17 kilométeres útszakasz fontosságát mutatja, hogy évente mintegy 7 millió autós veszi igénybe, benzint és időt megtakarítva.