Kőkorszaki szentélyre bukkantak Temesvár közelében

A román sajtó által idézett szakértők szerint délkeleti szomszédunk területén még nem találtak az újvárinál régebbi neolitikus (újkőkorszaki) emlékeket. Újvár egyébként Temesvártól délnyugatra található. Egy a kőkorban igencsak nagy méretűnek számító, 10×4, 5 méteres kiterjedésű épületet tártak most fel az archeológusok a Bánáti Múzeum korábbi igazgatójának, Florin Drasoveanunak a vezetésével.

Emelet is volt

A szentély egy stabil, vesszőkből és oszlopszerű támasztékokból készült talapzatra épült agyagból, illetve agyagos földből. Ez a talapzat tartotta az emeleti padlót. A földszinten két helyiséget alakítottak ki a kőkorszaki vinèai régészeti kultúra képviselői. Az egyikben egy tűzhelyet, illetve kemencét is találtak. A régészek számos égetett agyagedényt is összegyűjtöttek a lelőhelyen, kisebbeket-nagyobbakat egyaránt. Ezeket az edényeket a kutatók feltételezései szerint vallási, mágikus rituálék bemutatáshoz használhatták fel. (A korábbi évek ásatásai ezt a feltételezést csak megerősíthetik, hiszen a környéken találtak már sámánmaszkra emlékeztető leletet is, ami a kőkorszaki kutatások során valódi ritkaságnak számít.)

Az újvári ásatásokat vezető Drasoveanu hosszú évek óta kutatja ezt a területet, amely az úgynevezett vinèai kultúrához tartozik. A román sajtóban már 2001-ben a Balkán – Temes megyét ide sorolják szomszédunkban – legnagyobb neolitikus lelőhelyeként mutatták be Újvárt, ahol azóta folyamatosan ásatnak a román és a külföldi (főleg német) régészek. Az utóbbiak egyébként a würzburgi egyetemről érkeztek.

A magyar régészek terminológiája

Mindenesetre a magyar újkőkor-kutatásban a bánáti területek ma is – Kalicz Nándor nyomán – az úgynevezett Körös-műveltséghez tartoznak, a neolitikum kései korszakában pedig az úgynevezett tordos-vinèai kultúrához vagy más néven a bánáti műveltséghez sorolják a vidéket (ezeket a terminusokat használja például László Gyula is egyik könyvében).

A neolitikumot gyakran csiszolt kőkorszaknak is nevezik, hiszen ekkor már fejlettebb eszközöket használtak az emberek. Pár ezer évvel ezelőtt a Kárpát-medencében is megjelent egy rejtélyes régészeti kultúra, amely számos emléket hagyott maga után. Ennek a Körös-kultúrának a korát az V. évezredre teszik a tudósok, eredetét pedig egyenesen Elő-Ázsiáig vezetik vissza.

A kultúra szó a régészetben sajátos jelentéssel bír. Minthogy a kőkorszakban élő népekről csak anyagi jellegű leletek maradtak fenn többnyire, ezért az általuk használt tárgyak csoportosítása, kategorizálása alapján különítik el őket egymástól. Az azonos vagy hasonló jellegű tárgyakat használó csoportokat nevezik ugyanahhoz a kultúrához tartozó közösségeknek.

Sumér hatás?

A Körös-kultúrát a bánáti területeken felváltó vinèai kultúra igen érdekes leleteket hagyott maga után a Kárpát-medencében. Alsótatárlakán (Tartaria) ugyanis N. Vlassa kolozsvári régész évtizedekkel ezelőtt már kiásott egy vallási szertartásokhoz használt gödörből 26 kis istenszobrocskát, s mellettük kisebb égetett agyagtáblákat is talált. E táblákat a magyar tudósok is elemezték, és Harmatta János professzor olvasata szerint ezeken a sumér írás segítségével megfejthető jelek találhatók, s a tárgyak fogadalmi ajándékul szolgáltak.

A mostani újvári leletek jelentősége az, hogy ezek is a vinèai, illetve tordos-vinèai kultúrához tartoznak, vagyis tovább gazdagíthatják az újkőkorszak kései szakaszára vonatkozó ismereteinket. Az újvári leletek kora 4500 év, és mint láttuk, ebben az időszakban az emberek már égetett kerámiát használtak, sőt, az írás kezdetei is ekkor jelentek meg a Kárpát-medencében.

Kapcsolatok Tokajjal

Az újvári leletek nem elszigetelten állnak a Kárpát-medencében. Korábbi híradások szerint a kőkorszakban az „újváriak” kapcsolatban állhattak a magyarországi Tokaj környékén élő csoportokkal, legalábbis ezt bizonyítják a két helyszínen talált, egymáshoz hasonló tárgyi emlékek. A kutatók elsősorban kereskedelmi kapcsolatokat gyanítanak a Tisza melletti és a Temes vidéki területek között. Ennek oka az, hogy Tokaj egy másik régészeti kultúrához tartozott az újkőkorszakban: előbb az alföldi vonaldíszes műveltség honosodott meg itt, de az újvári leletek korában, vagyis a kései újkőkorszakban már a tiszai-herpály-csőszhalmi kultúra vonásait mutatják az itteni leletek.

A tiszai műveltség leghíresebb leletei közé tartozik például a Magyarországon jól ismert „I. kökénydombi Vénusz” és az úgynevezett „Sarlós isten” szobra. Ezek az alkotások a termékenységkultuszra, illetve a földművelés megjelenésére utalnak a tiszai műveltség területén, hiszen az előbbinél a női mellet hangsúlyozta ki a kőkorszaki szobrász, az utóbbi istenszobor pedig a vállán egy sarlót visel.