A lascaux-i barlangajzok megtalálása

Az őskorból számos művészeti alkotás maradt ránk: szobrocskák, festmények, rajzok, domborművek. Az ausztriai Willendorfban termékenység-szoborra bukkantak, a magyarországi Istállóskőn háromlyukú sípra, míg franciaországi barlangokban festményekre, rajzokra. Legtöbbször állatszőrből készült ecsettel vagy ujjheggyel vitték fel a különböző ásványi anyagokból nyert festékeket a falakra.

Az egyik leghíresebb és legszebb őskori barlangrajzot 1940. szeptember 12-én a francia Dordogne megyei Montignac-tól 2 km-re lévő Lascaux barlangban találták meg. Kutyasétáltatás közben négy fiú fedezte fel a később világhírűvé vált barlangot.

Az eb rókalyukra bukkant, heves ásásba kezdett, mire egy barlang apró bejárata tárult a fiatalok elé. Az öt méter hosszú és két méter magas lascaux-i bikarajzok elbűvölték a látogatókat. Nem csoda, hogy az 1948-ban megnyitott barlangképek iránt naponta mintegy 1200 ember mutatott érdeklődést. A jelentős számú látogató azonban nagy mennyiségű szén-dioxidot bocsátott ki, ami komoly károsodást okozott a rajzok állapotában. A Lauscaux II. barlang, ami az eredeti hű mása, 1983 óta látogatható.

Franciaország egyébként az őskori leletanyagok széles tárházával büszkélkedhet. A régészvilág a niaux-i, rouffignac-i, nem utolsósorban pedig a 30 ezer éves barlangrajzokkal rendelkező chauvet-i barlangokat a legértékesebb lelőhelyekként tartja számon.