Elsüllyedt a bronzkori utazást tesztelő expedíció hajója

Amerikai, olasz, ománi, indiai, ausztrál tudósok és szakértők hosszú évek óta kísérleteztek azon, hogy – a régészeti leleteken alapuló feltételezéseket igazolva – bebizonyítsák, hogy bronzkori „technológiával” igenis át lehetett kelni az Arab-félszigetről Indiába, méghozzá vízi úton. Négyezer évvel ezelőtt ugyanis alighanem az Arábiából induló kereskedők hajón juttatták el portékáikat Indiába.

Vízszivárgás az indulás után

A mostani expedíció azonban kevésbé volt sikeres, mint az igazi bronzkor kereskedői: a múlt hét közepén, szerdán elindult kompánia hiába keresztelte el Omán régi nevéről, Maganról a hajóját, a szerencse nem pártolt melléjük. Az indulás után nem sokkal víz kezdett beszivárogni a hajóba, majd harminc perccel később, néhány mérföld megtétele után elsüllyedt a Magan az Indiai-óceánon.

A legénységet egy ománi kísérőhajó kimentette (a közelben tartózkodott egy indiai hadihajó is, a szervezők tehát felkészültek a legrosszabbra), és a projektben résztvevő kutatók szombaton bejelentették: újra megpróbálják tesztelni a bronzkori kereskedelmi utazást. Ehhez az ománi kormány újabb pénzügyi segítséget is ígért, bár aligha voltak boldogok az arábiai ország illetékesei, hogy az 1999 óta készülő, 250 ezer dollárba kerülő nádhajó fél órával az indulás után eltűnt a mélyben.

A 40 láb hosszú (valamivel több, mint 12 méteres) hajó Ománból, Surból indult szerdán. A nyolctagú legénység (két amerikai, egy a vitorlásokhoz értő ausztrál, két ománi tengerész, két olasz egyetemista és egy indiai régész) hiába próbálta kimeregetni a beszivárgó vizet, kis idővel a start után el kellett hagyniuk a fedélzetet, és egy mentőtutajon az őket követő ománi kísérőhajóra menekültek.

Nádból, szurokból…

A Magant nádból, datolyapálmából, pontosabban annak szálaiból és bitumen szurokból tákolták össze. A vitorla gyapjúból készült, az evezők pedig tíkfából. Az expedíció célja egy hatszáz kilométerre lévő indiai kikötő, Mandvi volt, amelyet a szakértők a bronzkori kereskedelmi útvonal célállomásának hisznek.

Az expedíció kudarcát alighanem a rossz hajótervezés okozta. A tengervíz ugyanis már az első percekben elkezdett beömleni a hajótest azon részein, amelyet nem vontak be szurokkal. Ez a rész a hajóderék pereme alatti rész volt, s minthogy ezt nem „bitumenezték le”, önmagukban nem tartottak, illetve nem szigeteltek rendesen a nádak. Vagyis a szegély nem volt vízálló, sőt, a bitumenréteg 30 centivel alatta kezdődött csupán – magyarázta Maurizio Tosi, aki a Bolognai Egyetem kutatójaként 1999 óta, vagyis kezdettől fogva vesz részt a programban.

A Magant nem emelik ki az Arab-tenger mélyéről – erről már Gregory L. Possehl amerikai régész, a projekt társelnöke beszélt. (Possehl egyébként Pennsylvaniai Egyetem régészeti és antropológiai múzeumának kurátora is egyben.) Az amerikai archeológus elismerte, hogy mindenki szomorú volt amiatt, hogy már az expedíció első napján elveszítették a hajójukat.

Az ománi kulturális miniszter mindenesetre bejelentette, hogy az arab ország továbbra is támogatja a projektet, és segít felépíteni egy másik bronzkori mintára készülő hajót. (Omán eddig 250 ezer dollárt adott az expedíció céljaira.) A kudarcot vallott résztvevők máris lelkesek: biztos, ami biztos, immár nem egy, hanem két hajót szeretnének felépíteni…