Selejtes márványból készült Michelangelo Dávidja?

Mikroszkopikus lyukacskák tömkelege található azon a márványtömbön, amelyből a világ talán leghíresebb szobra, a Dávid készült. A szokásosnál silányabb carrarai márványból kifaragott szobor állapota azért romlik szakértők szerint, mert nem megfelelő minőségű az anyaga. Most sikerült azonosítani azt a kőfejtőt, ahonnan több mint fél évezreddel ezelőtt kiszedték a hatalmas tömböt.

Nem minden carrarai márvány ugyanolyan jó

A carrarai márvány, mint kőszobrászati és (belső)építészeti alapanyag, fogalommá vált az elmúlt évszázadokban. A rendkívül jó minőségűnek tartott kő azonban – úgy tűnik most – nem mindig rendelkezik azokkal a kiváló tulajdonságokkal, amelyek miatt olyannyira híressé vált.

Michelangelo Dávidjának tömbje a Fantiscritti kőfejtőből származik, amely Misegliában található. Ez az egyik márványbányászati régió a Maggiore-hegy lábainál, Carrara városától északkeletre. A márványtömb származási helyének felderítése igen fontos, minthogy ily módon hasonló anyagokat tanulmányozhatnak a tudósok és a restaurátorok, jobban megismerhetik a Dávid-szobor anyagának tulajdonságait.

A Dávid-szobrot évente 1, 2 millió látogató keresi fel a firenzei Galleria dell’Accademián. Ennek az intézménynek a felkérésére kezdett vizsgálatokat a római Anyagtudományi Intézet, amelynek kutatója, Donato Attanasio három apró, a szobor egyik lábujjából származó mintát kezdett elemezni. A töredékek 1991-ben keletkeztek, amikor egy olasz férfi vandál módon kalapáccsal nekiesett a szobornak, és letörte az egyik lábujját, mert egy szellem erre bíztatta őt. (A férfit tíz év múlva rövid időre kiengedték az elmegyógyintézetből, és a terápia részeként állítólag egy ideig múzeumi tárlatvezetőként dolgozhatott.)

Finomszemcsés márvány

Attanasio és munkatársai eredményeiket most a Journal of Archaeological Science-ben publikálták. Mint kiderült, a Dávid-szobor márványtömbjének a legfontosabb tulajdonsága az, hogy finom szemcséjű. A kutatók összehasonlították a bal lábujjból származó töredékeket más kőzetekkel, főleg a finomszemcsés mintákkal, amelyek különböző kőfejtőkből származnak.

Az összehasonlításhoz Afyonból és Altintasból származó, törökországi köveket vettek figyelembe, de vizsgálták a görögországi Hümettosz-hegy és a Pentelikon-hegy mintáit is. Olaszországban Serravezza és Carrara bányáit vették figyelembe, ahol több, mint száz fejtőben évente több mint egymillió tonna márványt termelnek ki.

A spektroszkópos, izotópos és petrografikus vizsgálatok nyomán a kör egyre szűkült, és végül a tudósok a carrarai Fantiscrittiben találták meg a megoldást. Korábban egyébként volt olyan elmélet is, hogy a Dávid-szobor tömbje Seravezzából származik.

A szakértők a mostani azonosítás után megállapíthatták, hogy a Dávid-szobor tömbje rossz minőségű márványból készült. Ugyanakkor az olasz kutatók hangsúlyozták, hogy a rossz minőség ellenére nem fenyegeti veszély a szobrot, annak állapotát megfelelően és rendszeresen ellenőrzik. Egy angolszász kutató, James Beck, a Columbia Egyetem művészettörténeti professzora viszont vitatkozik az itáliai szakértőkkel. Szerinte az, hogy a Dávid-szobor több száz évet a szabad ég alatt bírt ki, azt mutatja, hogy nem is volt azért olyan rossz az anyaga… (A szobrot csak a XIX. században helyezték el zárt térben, addig közterületen állt.)

A Dávid-szobor történetéről más részleteket korábbi cikkünkben is olvashatnak.