Fantasztikus leletmentés a Nílusnál magyar régészekkel

A szudáni Merowe-gát projekt méreteiben a híres asszuáni gát építéséhez hasonlítható: hatására a a Nílus-völgyben a Nasszer-tóhoz hasonló új tó születik majd, elnyelve Alsó-Núbiát, számtalan falujával (hozzávetőlegesen 50-60 ezer embert költöztetnek át), romvárosaival és pótolhatatlan régészeti lelőhelyeivel.

A szudáni kormány 2002-ben tett közzé nemzetközi felhívást a veszélyeztetett terület régészeti örökségének megmentésére. A 160 kilométer hosszúságú Nílus parti zónában a terepbejárások alapján több mint kétezer lelőhely található. A magyar koncessziós terület mintegy 18 kilométer hosszúságú a Nílus bal partján, nagyjából a tervezett víztározó középső részén fekszik.

„Az őskortól a keresztény kultúráig, 60-70 ezer év régészeti emlékeit tárhatjuk itt fel” –mutatott rá a lelőhely különlegességére a csütörtöki a sajtótájékoztatón Lassányi Gábor régész, egyiptológus, a Magyar Merowe-gát Régészeti Projekt vezetője.

Dél-Núbia gazdag történelmi múltja

A Középső-Nílus-völgyben nagyszámú paleolit lelőhely található. A neolitikum idején itt elterjedt az állattartás, majd a Kr.e. II. évezred folyamán a leendő duzzasztógát helyén, a Nílus negyedik zuhatagának – kataraktájának – vidékén alakult ki Afrika első ismert valódi királysága, a kerma királyság. Amikor az Újbirodalom fáraói a Kr.e.16. században meghódították a kerma királyságot, a terület Egyiptom déli határává vált.

Az Újbirodalom bukása után Núbia területén új bennszülött királyság született, amely a Kr.e. 8. századtól Napata, majd meroitikus királyságként több mint 1200 évig állt fenn. A meroitikus királyságra az ókori Rómában, mint az emberiség által ismert világ határára, a civilizáció végére tekintettek.

A Római Birodalom és Egyiptom számos luxuscikke származott e területről, úgy mint például elefántcsont, fűszerek, szantál, ébenfa. Meroé uralkodói felügyelték a belső-afrikai kereskedelmet; csodálatos, egyiptomi és meroitikus nyelvű feliratokkal és reliefekkel díszített kőtemplomaik, piramisaik és palotáik hihetetlen gazdagságról tanúskodnak.

Támogatásra várva

A magyar expedíció a tervek szerint 2006 és 2007 telén két-két hónapot tölt majd a helyszínen. A 13 tagú kutatócsoport régészekből, egyiptológusokból, orvosból és geofizikusokból áll. Rendhagyó módon a magyar kutatócsoport nagyérzékenységű geofizikai műszereket is munkába állít majd. „Mi leszünk az egyetlenek, akik geofizikai méréseket is végeznek a kutatási területen. A geofizikai műszerek nagy pontossággal mutatják ki a felszín alatti rétegekben található, kis méretű leleteket is” – mondta el Lassányi Gábor projektvezető.

A kutatócsoport tagjai önkéntesként, „szerelemből” vállalták a feltárást. Az expedíció költségei azonban még így is körülbelül 20 millió forintra rúgnak, és a teljes összegre eddig nem sikerült támogatókat találni. A projekt eddig elnyerte a Graphisoft Park, a National Geographic Magyarország magazin és az Edutorial Consulting támogatását.

A kutatócsoport által feltárt leletek egy része Magyarországra kerül majd, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményét gazdagítva.

Magyarok Núbiában Az asszuáni gát építésekor, az 1960-as évek elején az UNESCO által koordinált régészeti kutatásba számos ország és kutatató intézet kapcsolódott be a világ minden tájáról. A leletmentés Egyiptom és Szudán határán, Núbia északi területén folyt. A munkák legismertebb része a víz által veszélyeztetett 23 fáraó-kori kőtemplom szétszedése és új helyre való átköltöztetése volt. Magyarország 1964-ben kapcsolódott be a feltárásokba. A Castiglione László által vezetett expedícióban a Szépművészeti Múzeum, az ELTE Régészeti Tanszéke és az MTA Régészeti Intézetének munkatársai vettek részt, többek között Kákosy László, világszerte ismert egyiptológus is. A kutatások Egyiptom déli határán a híres abu szimbeli templom közelében folytak. Az expedíció eredményeként napvilágra került egy késő-antik, kora-keresztény város, Abdallah Nirqi, utcahálózatával, lakóházaival és temetőjével együtt. A feltárt leletek egy része – leletmegosztás során Magyarországra került és ma a Szépművészeti Múzeum gyűjteményét gazdagítja. A mostani nemzetközi összefogásba való magyar bekapcsolódás hosszabb távon megalapozta a tervszerű magyar ásatásokat Egyiptomban.