Egy mesterséges világ megteremtése

A laikus és a tudományos világot mindig is foglalkoztatta, hogy akár egy környezeti katasztrófa esetén, hogyan lehetne a Földön maradva az ember számára élhető mesterséges környezetet teremteni ott, ahol az élet korábban aligha volt elképzelhető.

A mesterségesen létrehozott élettér kialakításának konkrét gondolata egy, az olajüzletben utazó, texasi milliárdosnak a fejéből pattant ki, aki hozzá is látott a gigantikus program finanszírozásához. A kísérlet elvégzésére az arizonai Sonora-sivatagot jelölték ki színhelyként, ahol 150 millió dollár költségvetésű program keretén belül betonalapra üvegkupolát borítottak.

1991. szeptember 26-án nyolc tudós két évre „beköltözött” a fent említett sivatagban létrehozott Bioszféra II.-be, ami nem más, mint egy hatalmas üvegház, ahol a világ első mesterséges ökorendszerét teremtették meg. Az 1, 6 hektárt felölelő területen trópusi esőerdőt, szavannát, mocsarat, tavat halakkal, sivatagot, belterjes gazdaságot és az emberek számára alkalmas életteret hoztak létre.

A beköltözők növényeket telepítettek, állatokat tartottak, tehát igyekeztek a kinti világnak megfelelő életet kreálni. Azonban a rendszer nem működött: állandó oxigénhiány lépett fel, az állatok és a növények elpusztultak, mert nem bírták a mesterséges környezet nyújtotta életfeltételeket.

Két év múlva az önkéntes remeték elhagyták a „buborék”-nak becézett lakhelyüket és egy időre leállt az óriási összegeket felemésztő kutatás. 1996-ban a Columbia Egyetem tudósai felkarolva az eredeti ötletet folytatták a klímakutatást, amit 2003-ban anyagi okokból beszüntetni kényszerültek.