Antropológiai szenzáció és a magyar-bolgár kapcsolatok

Szenzációs bejelentést tett a Magyar Őstörténeti Munkaközösség Egyesület hétfői konferenciáján Fóthi Erzsébet, a Természettudományi Múzeum munkatársa. (Erről a National Geographic Online-on is beszámoltunk korábban.) Fóthi Erzsébet kutatásai szerint ugyanis a honfoglalók egységes megjelenésű, antropológiailag homogén csoportot alkottak. Ha igaznak bizonyul a múzeumi szakember álláspontja, akkor a magyar régészeknek módosítaniuk kell a honfoglalásról szóló elméleteiket, amelyek többek között Mesterházi Károly kutatásaira alapozódnak, s amelyeket például az 1998-ban elhunyt László Gyula, az őstörténetünkkel foglalkozó talán legismertebb magyar archeológus sem vitatott híres elméletéről, a kettős honfoglalásról kiadott műveiben.

Magyar-bolgár régészeti kapcsolatok

Mesterházi szerint a honfoglaló népességnek csak egy része, az előkelő és a középrétegek volt bolgár-török eredetű, akiknek a származása a mai Baskíria (Magna Hungária) területére vezethető vissza. Ebből adódott, hogy az előkelőket sokan törökös műveltségűnek tekintették, viszont a köznép soraiban találták meg – a nyelvészek teóriáit igazolandó – a magyarságnak valószínűleg a többségét adó, döntően finnugor eredetű csoportot. (Hogy a magyarság döntő alkotóeleme finnugor nyelvű volt, azt leginkább az valószínűsíti, hogy ma is finnugor nyelven beszélünk, akármilyen erős vagy gyenge volt is a törökös hatás.)

A volgai bolgársággal tehát már a korábbi régészeti leletek is bizonyították a magyarság egy részének kapcsolatait, ám Fóthi kutatásai alapján a honfoglalók egységes antropológiai megjelenése és egyértelmű rokonságuk (de nem feltétlenül azonosságuk!) a korai bolgárokkal, nos, mindez előtérbe állíthatja a bolgár-magyar kapcsolatok kutatását. Fóthi egyébként megállapította, hogy a kárpát-medencei, elsőgenerációs honfoglaláskori népességgel összevetve a Mesterházi által is megjelölt baskíriai térség, az egykori Magna Hungaria, illetve Magna Bulgaria területén éltek embertani szempontból hasonló csoportok. Fóthi azt is hangsúlyozta, hogy sem a magyarok, sem a bolgárok elődei nem voltak őslakosai Baskíriának, oda később vetődtek el, valószínűleg a Fekete-tenger partvidékén fennállt nagyobb bolgár-török állam felbomlása után.

Éppen ezért érdemes áttekinteni, hogy vannak-e történeti, illetve más vonatkozású adatok arra, hogy a magyarok és a bolgár-törökök együtt éltek-e, továbbá jelentős hatással voltak-e egymásra? A válasz természetesen: igen! A két nép kapcsán Juhász Péter már a nyolcvanas években leszögezte, hogy a magyarság (illetve a magyarok elődnépei) történetének elmúlt háromezer évéből legalább két és fél ezer évet a bolgárok, illetve az előbolgárok szomszédságában, vagy velük együtt töltöttek.

Közös mitológiai adatok: magyarok, székelyek és bolgárok

Már most érdemes előrevetni, hogy a magyar és bolgár-török népcsoportok Eurázsia számos pontján valószínűleg együtt bukkantak fel az évezredek során. Így a Kaukázustól kezdve Baskírián át a Kazár Birodalomig, a Fekete-tenger partvidékétől Erdélyig több helyen is szorosan érintkeztek egymással, sokszor egyébként nem is feltétlenül szövetségesként, hanem ellenségként. A magyar honfoglalást közvetlenül például azoknak a besenyőknek a támadása váltotta ki, akik a bolgárok kérésére támadták hátba a magyarokat. A magyarok viszont éppen a bolgárokat próbálták ekkor bizánci szövetségben legyőzni. A magyar honfoglalás idején a bolgárok egyébként már inkább szláv nyelvű államot alkottak az Al-Duna mentén, illetve a Balkán-félszigeten.

Két népcsoport annak ellenére lehet rokonságban egymással, hogy ellenséges viszonyban vannak – érdemes csak a római legendákra, például a szabin nők elrablására utalni. A nőrablás és a két nép közös eredete a magyar Csodaszarvas-mondában is fennmaradt. Hunor és Magor ugyanis a mitológiai Belárhoz kapcsolódik ebben a történetben. Belárt pedig a kutatók a „bolgár” népnévnek feleltetik meg. Hunor és Magor Belár fiainak feleségeit rabolják el.

A közös bolgár-magyar mitológiai kapcsolatokat Dümmerth Dezső szerint a Csaba királyfiról szóló legendakör is táplálja. Így például szerinte az Árpád-ház rokonságban volt a bolgár kánokkal, s Csaba királyfi is esetleg bolgár-török eredetű lehet, akinek a legendáját a székelyek őrizték meg, s aki Álmos fejedelmünk közeli rokona volt. A székelyeket sokan, sokféle nép leszármazottjának tekintik, Rásonyi László például a csuvasoknál meglévő szekil név, illetve szó alapján a székelyeket bolgár-török eredetűnek tartja.

Bolgár-szláv hatások Melich János szerint nyelvünk keresztény terminológiájának szláv szavai két rítusból származnak. A többség viszonylag kései átvétel a horvátból és a szlovénből. A másik, kisebb, de korábbi eredetű a görög rítusra megy vissza. Ide tartozik a pap, szombat, kereszt, diák, vádol, panasz, zarándok, pitvar, karácsony, amelyek ószláv, vagy egyházi szláv (bolgár) átvételek – H. Tóth Imre szerint. Az ótestamentumi hagyományra visszamenő keresztnevek használata (Sámuel, Dávid, Salamon) szintén ortodox, elsősorban bolgár szokás. H. Tóth megemlíti, hogy Cirill alkotta meg a szlávok első ábécéjét, az úgynevezett glagolicát. A tévesen Cirillnek tulajdonított és róla elnevezett cirillica valamivel később, Bulgáriában jött létre. A bolgár egyház mindkét írásrendszert rendszeresen használta. A székelyek rovásírásban vannak olyan jelek, amelyek a szláv ábécékre mennek vissza. Valószínű, hogy az e, o (és talán a zs) jel a glagolicából került át. Az átvétel ideje a 9-12. század közötti időszakra tehető. Ezzel szemben az a, h, l, f forrása a cirillicában keresendő. A bolgár-magyar kapcsolatokkal nagyon sokat foglalkozó Sztojan Radev szerint az egyházi életen és az írásos műveltségen kívül, a földművelés, a házépítés és a mezőgazdaság más területein nagyon sok szláv-bolgár szó került a magyarba. Ilyen jövevényszó például: széna, szalma, lapát, gerenda, szilva, rozs, cseresznye, bab, rozsda, barázda, mezsgye, ugar, iga és mészáros szavunk.

II. Nyelvészeti párhuzamok, A magyarság idegen nyelvű elnevezése
III. Közös zenei hagyományok, Történeti források