Antropológiai szenzáció és a magyar-bolgár kapcsolatok – II. rész

Nyelvészeti párhuzamok bolgár-törökök és magyarok között

A bolgárok ma szláv nyelven beszélnek, mármint a dunai águkhoz tartozó nép, de az Urál hegységben ma is élnek a Baskíriából elszármazott csuvasok, akiknek bolgár-török nyelve távolról ugyan, de őrzi az ősibb, korai nyelvet, amely az ogur-török ághoz tartozott. Érdekesség, hogy a mai magyar nyelvben mind a szláv bolgárból, mind pedig a bolgár-törökből számos jövevényszó érkezett. Ez is azt bizonyítja, hogy a két nép évezredeken át szoros kapcsolatban állt egymással.

A törököknek három ága létezik: az első a köztörök; ilyenek például a mai Törökország területén élő népcsoportok, őket oguzoknak is nevezik. A második csoportba a kipcsak-törökök tartoznak; például a legendás bulakok vagy a mai kazahok. A harmadik csoportba a bolgár-törökök számítanak, akiknek mai leszármazottai a csuvasok, s ezeket a csoportokat ogurnak is nevezik. Fontos tudni, hogy a magyarok idegen nyelvű elnevezése, az onogur egy ilyen bolgár-török népcsoportra utal, de erről később még ejtünk szót.

A bolgár-magyar együttélést számos szerző elemzi. Már a múlt század elején a finnugor kapcsolatainkat kutatók is elismerték, hogy legalább a Kr. u. 600-tól bolgár hatások, méghozzá volgai bolgár hatások érhették a magyarságot. (Ezek a volgai bolgárok azok, akikről most kiderült: antropológiai rokonságban vannak a Kárpát-medencébe a VIII. század végén beérkezett honfoglalók összességével.)

A bolgár-magyar kapcsolatokat elemzők időben egyre előrébbre tolják az együttélés, vagy legalábbis a bolgár-magyar szomszédság időpontját. Zsirai Miklós szerint az Urál környékén, Kr. u. 460 körül kezdődtek a kapcsolatok, Munkácsi Bernát az ugor korra tette ezt a közösséget, vagyis még a magyarság önálló megjelenése előtti időszakra. Ezt arra alapozta a híres nyelvész, hogy az obi-ugor (vogul és osztják) nyelvekben is vannak közös török jövevényszavak, így például a hattyú, a hód és az enyv megfelelői.

Munkácsi elméletét a híres turkológus, Ligeti Lajos fejlesztette tovább. Ő mutatott rá a csuvasos (ogur-török, bolgár-török) hatás nagyobb jelentőségére, és további szavakban mutatta ki ezt a hatást. Így például a nyár, a nyak és a nyereg is alighanem bolgár eredetű.

Gombocz Zoltán még ősibb kifejezéseket kutatott, és így kiderült, hogy a legalapvetőbb, úgyszólván a legprimitívebb tevékenységek között is vannak török szavak, ami a legkorábbi együttélésre utal. Igaz, más kutatók, így Rásonyi László kiemeli, hogy egy kipcsak-török ághoz tartozó nép, a bulak is együtt élhetett a bolgárokkal és a magyarokkal Magna Hungária, azaz a Volga környékén. Ez a bulak (blak) törzs kísérte el szerinte a magyarokat és a bolgárokat a mai Erdély, illetve az Al-Duna vidékére. Sőt, azt is feltételezi, hogy a bulakokhoz tartoztak esetleg az erdélyi gyulák, illetve Gyula törzse is, bár ezt egyértelműen bizonyítani nem tudta.

Finnugor kutatók, így Matti Räsänen vetette fel – akit Juhász Péter idéz 1981-es tanulmányában –, hogy az ótörök nyelvek is átvettek szavakat az obi-ugoroktól, így a vörösfenyő az ujgurban (ez szintén törökös nyelv), az őstörökben és a vogulban is ugyanaz a szó, vagyis a „tyt”.

A magyar nyelvben elforduló, a honfoglalás előtti időszakban átvett, döntően csuvasos eredetű török jövevényszavak számát 200-ra teszik a szakemberek, ami óriási arányt jelent. Ez azt mutatja, hogy a bolgárok, illetve más – köztörök és kipcsak-török népek – gyakorolták ebben az időszakban a legnagyobb hatást a magyarságra, illetve az ugorságra.

A magyarság idegen nyelvű elnevezése

A bizánciak türkökként, néha „szavartü aszfalü”-ként, sőt „hun”-ként, esetleg onogurként emlegettek minket, a nyugati népek pedig szintén a bolgár-török onogur néptörzsről neveztek el szláv nyelveken „vengri”-nek, franciául „hongrois”-nak, latinul „Hungarus”-nak. Az onogur egyébként tíz nyilat, átvitt értelemben tíz törzset jelent bolgár-török nyelven. (On = tíz, ogur = nyíl, átvitt értelemben pedig törzs.) Mindez azt mutatja, hogy az onogur nép törzsszövetségben élt. Egyes kutatók szerint az onogurok olyan helyen éltek, ahol később a magyarok jelentek meg, így a nyugati források a korábbi népről, az onogurokról nevezte el az új jövevényeket, a magyarokat, nem törődve azzal, hogy ők nem török, hanem finnugor nyelven beszéltek.

Mások viszont vitatják a nyelvészek állításait, a kérdést jelenlegi tudásunk alapján egyébként nem lehet egyértelműen eldönteni. Annyit mondhatunk viszont, hogy bolgár-török eredetű nemcsak a magyarok idegen nyelvű elnevezése, hanem a honfoglaló törzsneveink közül is legalább három bolgár-török származású. Ezeket a törzsneveket egyébként valószínű, hogy a Kazár Birodalom alá tartozó ősmagyarok használták. (A kazárok vagy bolgár-török, tehát csuvas-török nyelven beszéltek, vagy pedig a köztörök ághoz tartoztak a törökségen belül, de az biztos, hogy a vallásuk a zsidó volt, és ezzel egészen egyedülállónak bizonyultak a Fekete-tenger vidékén.)

I. Magyar-bolgár régészeti kapcsolatok, Mitológiai egyezések
III. Közös zenei hagyományok, Történeti források