Antropológiai szenzáció és a magyar-bolgár kapcsolatok – III. rész

Közös zenei hagyományok

A volgai bolgárság, Baskíria jelentőségét nemcsak a régészet igazolja. A magyarság eredete zenei szempontból például szintén törökösnek tekinthető, azon belül a ritkább csuvas-török ághoz kötődik, nem a világszerte sokkal jobban ismert és elterjedtebb köztörökhöz.

A nyelvtudósok mellett mindmáig gyakorlatilag csak a zenetudósok képesek a magyarság (zenei) gyökereire vonatkozó következtetéseket nagy bizonyossággal levonni. Ezek a kutatások pedig Kodály Zoltán és Vikár László óta csak részben erősítik a finnugor eredetet, s inkább bolgár-török kapcsolatra utalnak.

A zenei kutatások nem igazolták a finnugor kapcsolatok elsőségét, minthogy az a finnugor népcsoport (a cseremisz), amely a magyarokhoz hasonló pentaton hagyományt követ, nem teljes egészében vette át ezt a tradíciót. Vagyis az ősi magyar zenei világ egyértelműen csuvasos jellegű.

Történeti források a bolgár-magyar együttélésről

A legkevesebb adat érdekes módon – legalábbis a két nép őstörténetét illetően – a történeti forrásokból vehető ki. Éppen ezért sem a magyar, sem a bolgár tankönyvek nem (vagy csak említés szintjén) tárgyalják a két nép esetleges rokonságát, vagy legalábbis több évezredes folyamatos kapcsolatait. Minthogy az írásbeliség egyik népre sem volt jellemző honfoglalásuk, illetve államalapításuk előtt, így érthető, hogy a pusztákon, szteppéken vagy éppen erdős területeken át vándorolva nem vezettek egymásról krónikákat. Nem meglepő tehát, hogy e népekről csak bizonytalan és hiányos források maradtak fenn.

Az egyik ilyen forrás a bizánci Priszkosz Rhétoré, aki Attila hunjai idején élt, s aki szerint Kr. u. 463 táján „a keleti rómaiakhoz követséget küldtek a szaragurok, az ugorok és az onogurok, amely népek elvándoroltak saját lakóhelyüktől, minthogy harcba bocsátkoztak velük a szabirok, akiket az avarok űztek el, akiket viszont az Óceán partvidékén lakó népek késztettek arra, hogy más vidékre költözzenek.”

A Juhász Péter által idézett szövegből kiderül, hogy az óceán mentén élő kínaiak megverték a zsuan-zsuan népet, amely valószínűleg az avarokkal azonos, és az avarok váltották ki azt a kétségbeesett menekülést, illetve követségküldést, amely az egymással láthatólag együttműködő ugorok (s így talán a magyarok) és az onogurok (bolgár-törökök) nevéhez fűződik. Érdekesség az is, hogy más kutatók szerint a szaragurok elnevezése a „fehér ogurok”-nak felel meg, tehát ezek is bolgár-törökök lehettek. Mindez azt jelenti, hogy az ugorok és az onogurok törzsszövetségben élhettek egymással a Kr. u. V. században.

Egy másik forráscsoport kínai eredetű, ennek taglalása bonyolult lenne itt, de azt megemlítjük, hogy a kínai források alighanem ting-ling néven emlegették az ogur népeket az V. században. A kínaiak a VI. században már egy tie-lö törzsszövetségről szólnak, amelyben az u-ho, u-go törzs is szerepel, amelyet a kutatók érdekes módon nem ugornak, hanem ogurnak, tehát töröknek tartanak. Később felbukkan egy pa-su-ki-li nép is a kínai forrásokban, amelyet a baskíroknak feleltetnek meg a szakértők.

Mindennek alapján Juhász Péter azt állítja, hogy a magyarság már az Urál szibériai oldalán kapcsolatba került a bolgár-törökökkel, tehát nem a hegység európai (volgai) oldalán találkozott ezzel a népcsoporttal. Nyugat-Szibériában a magyarok elődei eszerint már Kr. e. 1000-500 között bolgár-török népekkel éltek együtt.

Juhász hozzáteszi, hogy a Kr. u. 585-643 között fennálló bolgár birodalomban, Kubrat (Kurt) uralma alatt magyarok is éltek. Ezután a kazár birodalom támadta meg ezt az államalakulatot. Ekkor három részre oszlottak a bolgárok (és alighanem a magyarok is). Az egyik rész vándorolt az Al-Duna felé Aszparuh vezetésével. Ő tekinthető a mai Bulgária „alapító atyjának”. A másik csoport Bat-Baján vezetésével a kazárok uralma alá került, és végül egy harmadik csoport vándorolt északra, a Volgához, ahol akár a magyarság egyes részeivel is együtt élhetett, legalábbis ezt bizonyítja, hogy a Magyarországról keletre induló Julianus barát a XIII. században még errefelé talált magyarul beszélő csoportokat. A volgai bolgár és magyar etnikumokat alighanem a tatárjárás söpörhette el.

Egy hatalmas kérdőjel: törökök voltak-e az előbolgárok? A magyar-bolgár kutatások sajátossága, hogy a magyar tudósok a bolgárokat török eredetűnek tartják, ám a bolgárság eredete korántsem egyértelmű, így velük magyarázni a magyar őstörténetet kissé veszélyes dolog. A magyar tudósok egy része is azt állítja, hogy a bolgár név valamilyen keveredett népcsoport elnevezése. Így nem kizárt, hogy más népek is befolyásolták a bolgár nemzet kialakulását. A szláv-bolgár kortárs történészek a legutóbbi időkben pedig egyenesen tagadni kezdték az úgynevezett előbolgárok, vagyis a korai bolgárok török származását. (Korábban voltak olyanok a bulgáriai történészek között, akik elismerték a török hatást a bolgár nép etnogenezisében.) A mai vezető bolgár történészek, például Bozsidar Dimitrov, a bolgár Nemzeti Történeti Múzeum igazgatója azt hangsúlyozza, hogy az előbolgár indoeurópai nép volt, tehát a szlávok, a germánok, a latinok, az indoirániak rokona. Dimitrov szerint az indoeurópai bolgárok a Pamír és a Hindukus hegységből indultak nyugatra. A bolgárok Dimitrov és egy másik történész, Petar Dobrev szerint is elvetődtek a Volga mellé. Ők sem tagadják, hogy a Kaukázusban, a Fekete-tenger-partján és az Al-Duna mentén, továbbá a mai Bulgáriában is ugyanez a népcsoport jelent meg. Ugyanakkor azt állítják, hogy ez a nép nem török, hanem indoiráni volt. (Ez az elmélet alighanem azért is rokonszenves nekik, hiszen a szláv-bolgárság 500 évig az oszmán-törökök irtózatosan kegyetlen elnyomását volt kénytelen elszenvedni, márpedig az oszmánok – ha nem is tartoznak a csuvasos török nyelvek közé, de – a köztörök, vagyis türk népcsoportok legnépesebb etnikumát alkotják.) Ha netán a bolgárok tényleg – vagy legalább részben – indoirániak lennének, akkor az megmagyarázna néhány régészeti furcsaságot. A bolgárok és a magyarok közös múltjába ugyanis könnyebben beilleszthető lenne az a tény, hogy a vaskorig a finnugorokhoz (így tehát a magyarok elődeihez is) köthető régészeti kultúrák számát Fodor István archeológus 37-re teszi, s ezek közül kettő kapcsolható a bolgár-törökökhöz (csuvasokhoz) is, négy pedig a türkökhöz általában. Az indoeurópai, iráni, szarmata hatást viszont 17-19 régészeti kultúrában mutattak ki a finnugorokkal közösen. Ez azt jelenti, hogy a bolgár-török és a magyar együttélés korai szakaszait érdemes tovább vizsgálni. (Számos forrás szerint az Andronovói-kultúrában érhette iráni hatás a bolgár-török és az ősmagyar vagy ugor népcsoportokat.) Történészeink közül például Györffy György vetette fel, hogy a magyar szóban a „magy” szótag például egyenesen az indoeurópai-indoiráni „man” (ember) szóból ered. Ha a bolgárok indoeurópai eredetűek lennének, az megmagyarázná az ősi indoeurópai szóátvételek egy részét is a magyarban…

I. Magyar-bolgár régészeti kapcsolatok, Mitológiai egyezések
II. Nyelvészeti párhuzamok, A magyarság idegen nyelvű elnevezése