A világ két táborból áll

Már a második világháború alatt a szövetséges táboron belül konfliktus jelei mutatkoztak, ám akkor még egy fontos közös cél érdekében összetartottak. A háború lezárásával azonban hamarosan nyilvánvalóvá vált a két nagyhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió között feszülő politikai ellentét.

Az 1947-ben meghirdetett Truman-doktrína után az antifasiszta koalíciós szövetség felbomlása felgyorsult. Truman egy bipoláris világot festett le, melyben a nemzetek kétféle rendszer szerint élhetnek. „A világtörténelemnek jelen pillanatában csaknem minden nemzetnek választania kell a két életmód alternatívája között”- mondta az amerikai elnök kongresszusi beszédében.

A Zsdanov-féle „két tábor” doktrína a Truman-doktrínára és a Marshall-tervre adott szovjet válasz volt. Zsdanov 1947. szeptember 30-án, a szovjet küldöttség tagjaként, a lengyelországi Szklarska Porebában megtartott kommunista értekezleten hirdette meg a „két tábor” elméletet. A doktrína szerint a világ két részből áll: az imperialista, demokráciaellenes csoportosulásból, amelyet az Amerikai Egyesült Államok irányít és a Szovjetunió vezette szocialista táborból.

A lengyelországi kongresszuson jelenlévő kommunisták pozícióikat erősítve létrehozták a Kominformot, a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodáját, amely néhány nappal megalakulása után nyilatkozatot adott ki a nemzetközi politikai helyzetről: „…az egyik oldalon a Szovjetunió és a demokratikus országok politikája (…) a másik oldalon az Egyesült Államok és Anglia politikája (…) A két ellentétes tábor – az imperialista és az antiimperialista – harca a kapitalizmus általános válságának további kiéleződése, a kapitalizmus erőinek gyengülése, a szocializmus és a demokrácia erőinek növekedése közepette megy végbe…”

Ezzel megtörtént a nyilvános, politikai szakítás, melyet 1961-ben a berlini fal megépülése tett mindenki számára végleg kézzelfoghatóvá.