Nem a mai Ithaki volt Odüsszeusz szigete?

Régészek, műkedvelők és laikusok immár évtizedek óta vizsgálják a Jón-tenger szigeteit Odüsszeusz legendás királysága után kutatva. Most egy amatőr brit régész azt állítja, hogy nem a mai Ithaki szigetén volt a Homérosz által emlegetett ősi Ithaka.
Görögország nyugati partvidékén, a Jón-tengerben fekszenek azok a szigetek, amelyek évtizedek, évszázadok óta vonzzák a Homérosz-rajongó műkedvelő régészeket. A híres Schliemann, a német amatőr archeológus – aki Tróját és a mükénéi emlékek jelentős részét feltárta –, például a mai Ithaki szigetén egyszer már megtalálni vélte Odüsszeusz királyságának székhelyét (ha egyáltalán létezett Odüsszeusz, illetve az ő „birodalma”).
Schliemann és/vagy Odüsszeusz nyomában
Schliemann felfedezéséről később kiderült, hogy a Kr. e. II. évezred közepén, körülbelül Kr. e. 1600-tól 1200-ig tartó mükénéi kornál jóval fiatalabb, egész pontosan Kr. e. 8. századi leletekről van szó. (Egyébként érdekes, hogy Homérosz körülbelül ebben az időben, a nyolcadik században szerezte az Odüsszeiát és az Íliászt, ha egyáltalán ugyanannak a költőnek a művei ezek a fantasztikus irodalmi alkotások.) Más források szerint viszont igenis találtak mükénéi kori leleteket a mai Ithakin is, ám ezek túlzottan kicsi településekre utalnak. Ezek közül egy sem lehetett tehát egy királyság központja.
A régészek azonban már hosszú évtizedek óta úgy sejtik, hogy nem is a mai Ithaka a görög eposz, az Odüsszeia egyik helyszíne, hanem vagy Lefkáda (Lefkász) szigete, vagy pedig az Ithaki közvetlen közelében lévő Kefalinía.
Az útikönyvek is bizonytalanok
Forgács András görög útikönyveiben például szépen követhető a régészet fejlődése: az 1979-ben megjelent „Görögország” című leírásában (amelyet társszerzőként Szabó Miklós jegyez) még inkább Lefkászt tartja elképzelhetőnek a szerző alternatív helyszínként, az 1998-as „A görög szigetvilág” című kiadványban viszont már inkább Kefalinía szerepel esetleges „mitológiai Ithakaként”. Ez utóbbin 1992-ben újabb ásatások zajlottak, amelyek egyre valószínűbbé teszik, hogy inkább ide helyezhetők a mitológiai események.
De miért is kutatnak a régészek a mai Ithakin kívül? Egyszerűen azért, mert Homérosz leírása Odüsszeusz legendás királyságáról egyszerűen nem illik erre a mostani helyszínre. Egy brit menedzsment-tanácsadó, aki hobbijának a régészetet tartja, most meglepő teóriával állt elő, amelyet máris több szaktekintély támogat. Robert Bittlestone irodalmi, földtani és régészeti adatokat vetett egybe űrfelvételekkel, és így szerinte egyértelmű, hogy az ősi Ithaka nem más, mint a mai Kefalinía egy része, Paliki, ahol a britek szerint fellelhető huszonhat olyan helyszín, amelyet Homérosz leírt. (Bittlestone már 1998-ban is megfogalmazott hasonló elméletet, de azt akkor még nem tudta ilyen alapossággal alátámasztani.)
Ithaka ma csupán egy félsziget?
Paliki ma már nem is sziget, hanem egy Kefalinía nyugati részén lévő félsziget. Bittlestone azonban úgy véli, hogy valamilyen geológiai eseménysorozat, például egy hatalmas földrengés és esetleg az ehhez kapcsolódó földcsuszamlás következtében az egykori önálló sziget, Paliki (vagyis az ősi Ithaka) és a mai Kefalinía között egy földhíd jött létre, amely mára összekapcsolja a korábban külön lévő területeket.
Palikira egyébként jobban illik mindaz, amit Homérosz ír, vagyis hogy az „alkonyat” felé esik azon szigetektől, amelyeket ma Kefalinía és Zakinthosz néven ismerünk. (A mai Ithaki ezektől keletre fekszik, vagyis nem „alkonyat”, hanem „pirkadat” felé.) Paliki egyébként is inkább olyan fekvésű, mint amilyen a mitológiai Ithaka, vagyis mélyebben található a mai Ithakinál. Kefaliníát egyébként szűk tengeri csatorna választja el a mai Ithakitól (keleten), és egy szűk tengeröböl, az Argosztóli-öböl húzódik a nyugati részén, amely egykor talán nyitott volt az északi végén is, tehát Palikit teljesen elválasztotta a sziget nagyobbik részétől.
Két brit tudós nemcsak támogatja Bittlestone merész elméletét, hanem közösen írtak vele egy könyvet is, „Odysseus Unbound — The Search for Homer’s Ithaca” címmel, vagyis a homéroszi Ithaka utáni kutatásaikat összegezték ebben a műben. Az egyik szakértő James Diggle volt, aki a Cambridge-i Egyetem görög-latin szakának professzora, s aki a híradások szerint egybevetette Homérosz leírását a mai Ithakival és a Palikival. A hegyes Ithaki nem felel meg Homérosz dombos-völgyes leírásának, s inkább a mitológiai Dulikhionnak felel meg. (Más tudósok egyébként Dulikhiont az Égei-tengerre helyezik. Persze, hogy Homérosz mit, minek nevezett, azt néha nagyon nehéz kikövetkeztetni a hiányos forrásokból.)
További vizsgálatok szükségesek
A másik brit tudós, aki részt vett a kutatásokban, John Underhill, az Edinburgh-i Egyetem sztratigráfiai (rétegtani) professzora. A geológus óvatosabban fogalmaz: szerinte a földtani jelenségek nem zárják ki Bittlestone teóriáját Paliki és az ősi Ithaka azonosságáról, de egyértelműen nem is igazolják még a tézist. Underhill szerint további kutatásokra lenne szükség a helyszínen, az azonban máris megállapítható, hogy Paliki egy heves földrengéssorozat nyomán 6 méterrel kiemelkedett a tengerből.
Ha egy kiszáradt tóban, ahol jelenleg a mintavételek folynak, a kőzetek háromezer évnél régebben is „szárazföldön állónak” bizonyulnak, akkor feltételezhető lenne, hogy a sziget nem volt víz alatt a homéroszi időkben sem, s így Bittlestone-nak nem lenne igaza. Egyelőre azonban a geológusok nem találtak olyan adatot, ami ellentmondana az amatőr régész elméletének – hangsúlyozza Underhill.
A mai Ithaki, Kefalinía és a Kefalinía részét alkotó Paliki egyaránt szóba kerülhet esetleges mitológiai helyszínként, hiszen a történeti források szerint Odüsszeusz birodalmához sok sziget tartozott, és a mai Kefalinía például biztosan beletartozott ebbe a körbe. Ithakin pedig találtak olyan nyomokat, amelyek egyfajta Odüsszeusz-kultuszra emlékeztetnek, feliratokon, áldozati felajánlásokon például rábukkantak Odüsszeusz nevére is – ezeket a bizonyítékokat egy barlangban azonosították.
Bittlestone mindenesetre együttműködik kutatásai során a görög kulturális minisztériummal, s ennek a kooperációnak az eredményeként hamarosan az athéni Geológiai és Ásványtani Kutatóintézet vizsgálja meg azokat a földtani rétegeket, amelyeket Palikin szemeltek ki a brit szakértők. Ezek a vizsgálatok alighanem 2006-2007 folyamán valósulnak meg.