A Kilimandzsáró megmászása

Mintegy két millió évvel ezelőtt képződött a 100 km hosszú és 75 km széles Kilimandzsáró, melyről Hemingway azt írta, hogy „széles, mint a világ”. A hegy lábánál trópusi hőség van, azonban a magasban már mindent a hó és a jég ural. Nemcsak azért különleges ez képződmény, mert a kontinens legmagasabb hegye, hanem mert a legnagyobb kihunyt tűzhányó is a világon. A Kilimandzsárónak három csúcs van, magassági sorrendben a Shira, a Manwenzi (a sötét) és a Kibo (a világos).

Ez a csodálatos és lenyűgöző látványt nyújtó hegy a 19. században a kalandvágyó tudósok és hegymászok paradicsomává vált. Ugyanúgy mint bármelyik hatalmas hegy a világon, ez is óriási kihívást jelentett az emberek számára. Dokumentált feljegyzések szerint 1861-től kezdve angolok, németek és osztrákok egyaránt próbálkoztak a legyőzésével.

A Kilimandzsáró legmagasabb csúcsát, a Kibót a német Hans Meyer földrajztudós és az osztrák hegymászó Ludwig Purtscheller is már 1887 és 1888-ban megkísérelte meghódítani, azonban mindkét alkalommal kudarcot vallottak. Végül 1889. október 6-án sikerült megvalósítaniuk régóta dédelgetett álmukat: megmászták az 5895 méter magas Kibót.

A Kilimandzsárót, melynek jelentése a szuahéli nyelvben annyit tesz, mint „fénylő hegy”, az UNESCO 1897-ben a világörökség részévé nyilvánította.