A transzszibériai vasút villamosítása

1891 májusában az orosz trónörökös, a későbbi II. Miklós orosz cár jelenlétében megtörtént a transzszibériai vasút alapkőletétele. Az óriási tőkét igénylő munkálatok két hét múlva el is kezdődtek. Az elsősorban Németország által pénzelt vasútépítési program első szakaszában a Vlagyivosztok és Habarovszk közötti 772 kilométeres usszuri sínpályát fektették le, melyet 6 év elteltével át is adtak a személyforgalomnak.

Időközben Bismarck német kancellár nem folyósított Oroszország számára további hiteleket, bízva abban, hogy a stratégiai szempontból sem elhanyagolható vasút építését el tudja ezzel lehetetleníteni. A németek azonban célt tévesztettek. Az oroszok nemcsak erős politikai szövetségesre, hanem finanszírozóra is találtak az általuk csak „legundorítóbb nép”-nek titulált franciák személyében. A pénzügyi kapcsolatok mindkét fél érdekeit szolgálták. Az oroszok hitelt kaptak a munkák folytatásához, míg a franciák megvethették a lábukat az orosz gazdaságban.

Az első vonal tehát francia pénzből fejeződött be, mint ahogyan a többi szakasz is abból készült el. Ezután jött az 1422 km-es nyugat-szibériai, az 1839 km-es közép-szibériai, az 1105 km-es transzbajkáli, az 1481 km-es kínai, a 230 km-es bajkáli, az 1998 km-es amuri vonal lefektetése. 1916 októberére véget ért a Moszkva és Vlagyivosztok között húzódó, mintegy 9300 km-es transzszibériai vasútvonal megépítése.

A transzszibériai vonalon, Moszkva és a Bajkál-tó közötti 5500 km-es útszakaszon az első villamosítási munkálatok 1961. október 10-én fejeződtek be. A Vlagyivosztokig tartó vasútvonal teljeskörű villamosítása 2002. december 25-én ért véget. Egy vonatnak hat napra van ahhoz szüksége, hogy közben 16 folyón átkelve élérje a Japán-tengernél fekvő Vlagyivosztokot. A transzszibériai vasút nemcsak a világ leghosszab vasúti összekötetését jelenti, hanem látogatása, kipróbálása érdekes turisztikai programok közé is tartozik.