Rabszolgák építették fel New York-ot

A New York Historical Society által 5 millió dollárból szervezett kiállításnak már a címe is meghökkentő: „Rabszolgaság New York-ban”. Észak-Amerika mindig is legfejlettebb és egyik leggazdagabb városa köré a 20. században ugyanis legendák szövődtek, melyek azt a képet sugallták, hogy szinte minden, ami ma az Egyesült Államokat jelenti, az tulajdonképpen New York-ban már ősidőktől fogva megvolt. Egyik ilyen mítosz, amelyet egy 1991-ben Manhattan déli részén megtalált rabszolgatemető kezdett ki először, de amely a köztudatban ennek ellenére mindmáig szívósan tartja magát, az az, hogy New York-ban a rabszolgaság mértéke mindig is elhanyagolható volt –olvasható a Reuters hírügynökség jelentésében.

New York lakosságának egyötöde rabszolga volt

A New York Historical Society – amelyet egyébként egy felszabadított rabszolga alapított – alapvetően interaktív kiállításáról nem hiányoznak a tények és az adatok sem: a 18. század végén minden második New York-i tartott rabszolgát – ez az arány hozzávetőleg kétszerese a déli államokénak –, igaz megválogatták milyet. Az Afrikából érkező rabszolgákat a Manhatten déli részén található emberpiacon árulták, de a New York-iak életmódja ugyancsak behatárolta a keresletet: fekete asszonyok, akik esetleg várandósak is lehetnek, eleve ki voltak zárva. New York-ban ugyanis már szinte a kezdetektől fogva magas ingatlanárak eleve behatárolták a házak méretét, így rabszolgacsaládok felvétele eleve szóba sem jöhetett.

A 18. századi New York lakosságának húsz százaléka volt rabszolga ugyanakkor, amikor más északi városokban ez két százalék (Boston) és hat százalék (Philadelphia) körüli volt. Egy 1800-as adat szerint pedig New York államban összesen több mint húszezer rabszolga dolgozott, akik többsége természetesen magában a városban élt. Ez a szám pedig már elérte New York állam lakosságának 3/5-ét is, ami arányaiban nézve ugyancsak meglepő a rabszolgamentes New York mítosz ismeretében.

A városi rabszolga nyomora

A városi rabszolgák helyzete ugyanakkor a kiállítás egyik szervezője szerint egyáltalán nem volt jobb, mint az ültetvényeken dolgozó délieké. Leslie Harris, az atlanta-i Emory University professzora kutatásai során arra az eredményre jutott, hogy sokszor igen nehéz fizikai munkát kellett végezniük a városban tartott rabszolgáknak is. Harris arra hívja fel a figyelmet, hogy gyakorlatilag rabszolgák építették fel északon is az összes nagyvárost. Több dokumentum is bizonyítja, hogy a New York arculatát ma is meghatározó épületek és városrészek közül igen sok rabszolgamunka révén épült fel. Harris az Egyesült Államok egyik legkarakteresebb szimbóluma, a Wall Street kapcsán is megjegyzi: a pénzügyi központ szintén rabszolgák kétkezi munkája révén nyerte el formáját.

Bár a rabszolgáktól természetesen közvetlen feljegyzés nem maradt ránk, ahogy képeken sem ábrázolták őket, a város által hátrahagyott különféle iratok meggyőzően tanúskodnak a rabszolgakereskedelem virágzásáról. Különféle rendeletek, üzleti tranzakciók és szerződések, újságcikkek arról árulkodnak, hogy New York jelentős mértékben igénybe vette a tengeren túlról érkező és gyakran igen értékes rabszolga munkaerőt. A 18. század vége felé elszaporodó rabszolgalázadásokról szintén a rendeletek és az újságcikkek tanúskodnak, ahogy hétköznapi életük sanyarúságát is csak ezekből a másodlagos forrásokból lehetett kihámozni: New York város rabszolgái hajnaltól késő estig dolgoztak, természetesen nem lehetett tulajdonuk és csoportokba verődve nem találkozhattak egymással.

A hollandok kíméletesebbek voltak

Helyzetük csak a 18. század végétől kezdett el lassan javulni, ám New York maga csak 1827-ben szabadította fel rabszolgáit, miközben Vermont állam már jó ötven évvel korábban, Massachusetts pedig már 1783-ban megtette. Ráadásul ezt követően is igen sok fekete került ismét rabszolgasorba, miután az emberkereskedők összeszedték őket és erőszakkal a déli államokba szállították az épp felszabadított New York-i feketéket.

Richard Rabinowitz, a kiállítás másik szervezője ugyanakkor azt sem felejti el megjegyezni, hogy az Afrikából érkező rabszolgákkal nem mindig bántak kegyetlenül. Új Amszterdam holland alapítói ugyanis sokkal emberségesebben viszonyultak a rabszolgasághoz, mint a város feletti irányítást 1664-ben átvevő angolok. Arányaiban kétségkívül a holland időszakban is igen sok rabszolga volt (1664-ben összesen 800 feketéről tudtak az angol hatóságok), ám Új Amszterdam utolsó holland kormányzója, Peter Stuyvesant például több fekete rabszolgának is „félszabad” státuszt biztosított, miközben a mai New York University campusának területén még földet is adott nekik.

A holland időszakban még a vegyes házasság sem volt tiltva, igaz a gyakorlatban igen ritkán fordult ilyesmi elő. A britek azonban egészen másként értékelték a rabszolgákat: mivel tapasztalataik voltak már a rabszolgatartás terén, ezért semmi sem indokolta számukra, hogy miért is térjenek el régi módszereiktől az újonnan megszerzett városban. A brit uralommal immáron esélyük sem volt a rabszolgáknak arra, hogy felszabaduljanak kötöttségeik alól. Az abolicionista mozgalom kezdetéig sokkal sanyarúbb sorsuk volt a brit fennhatóság alatt, mint a holland uralom idején – hangsúlyozta Rabinowitz.