Ezernégyszáz éves tragédia okát kutatják görög régészek

A régészek szerint egy bizánci paraszti közösség rejtélyes eltűnésére adhat magyarázatot a véletlenül előkerült leletegyüttes. A csontvázak ugyanis legalább 1400 évesek, vagyis a Bizánci Birodalom fennállása idejéből származhatnak. A német és a holland sajtót már bejárta ez a hír augusztusban, most viszont angol nyelven is napvilágot láttak újabb híradások a kutatásról.

A régészek feltételezése szerint valamilyen tragédia okozhatta a paraszti közösség pusztulását. A csontvázak száma ugyanis legalább 33 az Andritsza görög település közelében lévő barlangban. A maradványok alapján férfiak, nők és gyermekek kerestek menedéket valamilyen veszély elől az üregben, amely végleg foglyul ejtette őket – a kutatók feltételezései szerint.

Ókeresztény közösség volt

A Peloponnészosz félsziget keleti részén előkerült csontvázak a Kr. u. VI. századból származnak. A barlangban elrejtőzött csoport élelmet és vizet, továbbá olajlámpákat vitt magával, s „hagyatékuk” között egy nagyméretű keresztet is találtak az archeológusok. Tárgyaikat is jól látható keresztekkel jelölték meg. Alighanem egy ókeresztény közösség menekült tehát a barlangba, ahol megpróbálta kivárni a veszedelem elmúltát – sikertelenül. A szakértők szerint talán a tartalékaik fogytak ki a várakozás közben, de bizonyosat nem lehet tudni a több mint harminc ember halálának pontos okáról.

„Végül nyilvánvalóvá vált, hogy nincs kiút – csak lefeküdtek a sötét vermekbe, a halált várva” – magyarázta még az ásatások idején, nyár végén Dimitrisz Hatzilazaru régész. Azóta, pontosabban szeptember közepétől, a leleteket kiállították az athéni Bizánci és Keresztény Múzeumban. (Magukat a leleteket egyébként már 2004-ben felfedezték, az ásatások pedig idén nyáron fejeződtek be.)

A szlávok és az avarok támadásai

A mai Görögország területe a VI. században a Bizánci Birodalomhoz tartozott. E térség azonban nagyon sokat szenvedett az avarok és a velük (ekkoriban még) szövetséges szlávok támadásaitól. E két csoport eljutott a Peloponnészosz félszigetre is. Az avarokat a források egy része nomád eurázsiai népnek írja le. A szlávokról köztudott volt, hogy részben az avarokkal együtt jelentek meg Bizánc területén a VI-VII. században, részben pedig már korábban is megemlékeztek róluk a források, mint olyanokról, akik földműveléssel is foglalkoznak, tehát nem voltak (tisztán) nomádok.

Már maga Justinianus – aki a VI. század közepén uralkodott, s aki a legjelentősebb bizánci császárnak tekinthető – is alighanem szláv eredetű volt. Igazságra, igazságosságra utaló latin neve eredetileg Uprauda volt, s ebben felfedezhető a szláv „pravda” (igazság) szó egyik formája is.

A 2004-ben felfedezett peloponnészoszi barlangok 170 kilométerre délkeletre találhatóak Athéntól, a már említett Andritsza (ha tetszik, szlávosan kiejtve: Andrica) közelében. A legismertebb ógörög település a környéken Argosz. Egyébként Peloponnészoszon található az egyik leghíresebb ókori hellén város, Spárta is.

A másfél évezreden keresztül titokban maradt, s 2004-ben megismert tragédia okát az Andritsza környéki barlangokat két feltáró régész, Hatzilazaru és Lina Kormazopulu azóta is kutatja. Kormazopulu szerint valami megakadályozta, hogy ezek az emberek kijussanak az üregből. Ez lehetett emberi tevékenység, ellenséges támadás vagy valami más, természeti jelenség is. Talán a következő évek kutatásai választ adnak erre a felvetésre, de persze az is lehet, hogy sohasem tudjuk meg a valódi okot – vélik a görög régészek.

Leletek a barlangból

Szlávok és a mai görögök

Ha valóban emberi támadás okozta az ókeresztény csoport halálát, akkor elképzelhető, hogy a titokzatos tragédiáért a szláv beáramlás volt a felelős. Korabeli bizánci források, elsősorban Prokopiosz szerint a VI. században kezdődtek a szláv rajtaütések a Kelet-Római Birodalom ellen. Többször is átkeltek a Dunán (az Al-Dunán), és Konstantinápolyt, a birodalom központját is ostromolták az avarokkal együtt. A szláv behatolás éppen annak a Justinianusnak a halála után erősödött fel, akiről már említettük, hogy a legnagyobb bizánci császár volt, és aki egyébként maga is szláv eredetű családból származhatott.

A szlávok a mai Görögországba 578-ban törtek be először – Kazsdan és Litavrin orosz történészek álláspontja szerint, amelyet Bizánc rövid története című könyvükben ismertettek. Ekkor legalább százezer ember kelt át a Dunán. A hellén források közül Epheszoszi Ioannész erről a támadásról írja, hogy a végén a szlávok „a föld urai lettek”, és háborítatlanul élnek a bizánciak országaiban.

Ez azt mutatja, hogy szláv hódítók telepedtek le a VI. század végén a Kelet-Római Birodalom területén. A VII. században nyomultak be nagyobb számban a Peloponnészoszra a történészek szerint a szlávok, sőt, még Krétán is megpróbáltak partra szállni. A szláv-avar támadások tetőpontja 626-ban következett be, amikor Konstantinápolyt ostromolták, a perzsákkal együtt. Ám előbb a szláv hadiflotta szenvedett vereséget, majd a bizánciak a szárazföldön is győztek, s megvédték fővárosukat.

A mai Görögország helységneveinek elemzése bizonyítja azt, amit a kortárs hellén régészek nem mindig szívesen ismernek el: mármint azt, hogy a mai Görögország nagy része a Kr. u. első évezredben elszlávosodott. Ezt a helységnevek már csak azért is bizonyítják, mert a szlávok beáramlási helyétől, az Al-Dunától számítva a legtávolabbi pontokon, vagyis még a Peloponnészoszon is több száz település elnevezése származik szláv szótőből, vagyis egyszerűen: szláv eredetű városokról, falvakról van szó e térségben is. Nem kizárt tehát, hogy az ókeresztény közösség, amely halálát a peloponnészoszi barlangban lelte, e szlávok elől menekült a föld alatti üregrendszerbe.

A VI. század végére és a VII. század elejére a szlávok foglalták el és telepítették be a Balkán-félszigetet. A VII-VIII. századi írók a szlávokhoz tartozó országnak tekintették Görögországot. Csupán a tengerparton maradtak meg hellénnek a nagyobb városok, például Thesszaloniké vagy Korinthosz. A mai Szalonikit egyébként a szlávok többször is hevesen ostromolták, Korinthosz pedig el is esett, de II. Constans bizánci császár visszafoglalta. A szlávok még a IX. század elején is támadtak, ekkor éppen a Peloponnészoszon Patrasz városát akarták bevenni.

Végül a Kr. u. első évezred végén a hellén városokból, mint kulturális központokból megindult a környező területek „újragörögösítése”, az átmenetileg ismét megerősödő bizánci birodalom beolvasztotta magába a szláv betolakodókat. Így a mai Görögország lakói sokszor nem is tudják, hogy nem feltétlenül az ógörög legendákból és történeti munkákból ismert hellének közvetlen leszármazottjai…