Az osztrák örökösödési háború lezárása

VI. Károly császár túlzott aggodalmaskodástól hajtva úgy érezte, hogy gondoskodnia kell a nőági örökösödésről is arra az esetre, ha férfiágon kihalna a Habsburg-ház, bár állítólag a mindvégig jó egészségnek örvendő uralkodó ezt szinte teljesen kizártnak vélte. A lányai számára a trónöröklés jogát biztosító Pragmatica Sanctiót Bajorország kivételével minden hatalom elismert.

1740 őszén Károly fiú utód nélkül halt meg, és a trónon lánya, Mária Terézia követte. Sokakat kétségek gyötörtek: vajon hogyan birkózik meg az irányítással az a 23 éves többgyermekes asszony, akinek politikai képességeit homály fedte.

Mária Teréziának korán szembesülnie kellett a hatalomgyakorlás nehézségeivel. Károly hiába fogadtatta el az európai államokkal a Pragmatica Sanciót, halála után komoly nemzetközi konfliktusok alakultak ki. Bajorország és Spanyolország bejelentette igényét a trónra, a francia állam pedig késlekedett az elismeréssel formális okokra hivatkozva. Poroszország ugyan felajánlotta segítségét az osztrákoknak Sziléziáért cserébe, viszont még Bécs reagálása előtt megindította támadását az ifjú uralkodónő ellen. Ezzel 1740-ben kirobbant az osztrák örökösödési háború.

Teli kincstár és jól szervezett hadsereg híján a birodalom sorsa Magyarországtól függött, és ezt Mária Terézia is tudta. 1741 szeptemberében a néhány hónappal korábban magyar királynővé is koronázott Mária Terézia a pozsonyi várban tárgyalt a magyar országgyűléssel, amelytől a veszélybe került trónjának megmentését kérte: „Magyarországról, rólunk, gyermekeinkről és a koronáról van szó. Mindenkitől elhagyatva, a magyarok hűségéhez és régóta ismert áldozatkészségéhez folyamodunk. Gyermekeink, koronánk és a birodalom végső veszedelmében kérjük a rendek haladéktalan segítségét.” A magyarok biztosították támogatásukról a kétségbeesett asszonyt.

Miután Magyarország Mária Terézia mellé állt, Anglia és Hollandia is segítő jobbot nyújtott. A háborúban a hadiszerencse hol az egyik, hol a másik tábornak kedvezett. A bajorok, a szászok, a franciák, a spanyolok támogatását élvező II. Frigyes porosz királynak nem volt olyan egyszerű dolga, mintahogyan a háború elején gondolta. A nyolcvanezres jól felszerelt seregének keményen meg kellett küzdeni a győzelemért.

A nyolc éven át tartó konfliktust 1748. október 18-án az aacheni béke aláírásával zárták le, melynek értelmében a Habsburg Birodalom ugyan elveszítette legiparosodottabb tartományát, Sziléziát, és Pármát is át kellett engednie a spanyoloknak, Mária Terézia mégis megőrizhette hatalmát a Habsburg Birodalom élén.