Napóleon bukása

Bonaparte Napóleon 1799-ben államcsínyt hajtott végre és innentől kezdve a hatalom az ő kezében összpontosult. Sem kortársai, sem pedig a történészek nem vitatják kiváló katonai képességeit, műveltségét. Mintahogyan Hahner Péter történész írja: „Ura volt testének, szellemének és indulatainak; akkor aludt el és ébredt fel, amikor akart, s híres dühkitörései idején is csak szerepet játszott, pontosan annyit engedve szabadon indulataiból, amennyit az adott pillanatban jónak látott.” Akkor miért bukott el az 1810- es évek elejére? – vetődik fel joggal a kérdés.

Az 1808-as év beköszöntéig sikertörténet volt az övé. Egyszerű korzikai családból kiemelkedve tehetsége, szerencséje Franciaország császári trónjáig repítette. Néhány éven belül mégis mélyre zuhant. Bukásának okai abban keresendők, hogy elveszítette realitásérzékét a politikában, és ellenfeleit mértéktelenül megalázta, akik bosszúért lihegtek. A kontinentális zárlattal kezdődő angol konfliktus hanyatlásának kiindulópontját jelentette, melyet az orosz kudarc elmélyített és a lipcsei csatavesztés megpecsételt.

A korábban szinte folyamatosan legyőzött európai hatalmak nemzetközi összefogást hirdettek a „kis korzikaival” szemben, ami a „népek csatája”- ként vonult be a történelembe. Szemben azonban azzal, amit a fogalom sugall, itt nem egyetlen ütközetről volt szó, hanem több napon át tartó többszöri csatározásról.

A francia uralkodó túlzottan elbizakodott volt és hitt fényes győzelmében. 1813. október 19-én reggel Lipcsénél azonban a szövetséges csapatok döntő támadásra szánták el magukat. Ugyanazon a napon délben már az osztrák, az orosz és a porosz csapatok győzelmi parádét tartottak a német város piacterén. A lipcsei csata, mint a történelem egyik legvéresebb ütközete vonult be a történelembe. A felállított kórházakban sebesültek tömegét ápolták, a halottakat tömegsírokba dobálták, és nemcsak Lipcse, hanem annak környéke is szinte a földdel vált egyenlővé.

A Lipcsénél lezajlott, több napon át tartó „népek csatája” nemcsak egy csatavesztést jelentett Napóleon számára, hanem hatalmának elvesztését, a száműzetés kezdetét is.