Sydney operaházának felavatása

Már az 1940-es években felmerült a gondolat, hogy Sydney-ben egy olyan művészeti palotát kellene emelni, amely nemcsak kulturális események színhelyéül szolgál, hanem reprezentációs céloknak is megfelel. Az 1955-ben kiírt pályázatra 223 javaslat érkezett, melyek közül a bizottság az ismert dán tervező, Jørn Utzon pályázatát fogadta el.

1959-ben kezdődtek meg az operaház építési munkálatai. Az eredeti tervek szerint az épületnek 7 millió ausztrál dollárból, hét év alatt kellett volna elkészülnie, a valóságban azonban az ára és az építésre szánt idő is többszörösére rúgott: a 14 éven át épülő operaház 102 millió dollárba került.

A különleges formájú, kagylóra emlékeztető operaház felhúzása nem volt egyszerű, az építkezés ezért emésztett fel óriási összegeket. Utzon és az akkori kormány között komoly vita bontakozott ki, mert a tervező nem volt hajlandó költségtakarékosabb tetőszerkezet és beltér kialakításra. Az elmérgesedett konfliktust, mely során egyik fél sem engedett, az építész távozása oldotta meg. Jørn Utzon még jóval a mű elkészülte előtt elhagyta Ausztráliát és a munkát fiatal ausztrál építészekből álló csoport vette át. Utzon – nem ok nélkül – mindvégig meg volt róla győződve, hogy a költségtakarékosság miatt kieszközölt kompromisszumok az épület kárára fognak válni.

1973. október 20-án II. Erzsébet angol királynő felavatta a csak nagy nehézségek árán elkészült operaházat. Megnyitásakor a művészek és kritikusok részben igazolták Utzon aggályait, hiszen a pompás külső nem állt összhangban a funkcionálisan gyenge minőségű belsővel. A meredek lépcsők, a szűk terek és a siralmas akusztika csökkentette az épület értékét.

Az operaház gigantikus voltát jellemzi – többek között – az öt, egyenként is több száz férőhelyes színházterem, a rengeteg kisterem, az öt próbastúdió, a hatvan öltöző, a négy étterem és a hat bár. A terveknek megfelelően az épület nemcsak kulturális feladatokat lát el, hanem mint a város ismertetőjegye, reprezentatív fontossággal is bír.