Lenin él, de élni is fog?

Amikor 1924. január 21-én a bolsevik forradalom vezéralakja hosszabb betegeskedés után elhunyt, politikai harcostársai gyorsan döntöttek holttestének sorsáról. Január 22-én Alexej Abrikosov, korának leghíresebb patológusa és anatómusa, már el is kezdte bebalzsamozni Lenin testét, hogy a forradalmár temetéséig a párt hívei megtekinthessék a halott vezért. Január 23-án a párt vezetői megbízták Alexej Susevet, hogy három napon belül álljon elő egy ideiglenes mauzóleum terveivel. Január 26-án eldőlt, hogy a mai Vörös téren, a Kreml oldalában fogják felépíteni azt a sírhelyet, amelyet Susev alig öt nappal Lenin halála után prezentált a párt vezetőinek.

Január 27-én délután négy órakor már „közszemlére is tették” a fából összetákolt sírhelyen Lenin holttestét, hogy zarándokok százezrei vehessenek búcsút tőle. Az ideiglenes sírhelyet aztán 1924-ben átalakították, hogy 1929-ben a fa tákolmányt kiváltsák a ma is látható építménnyel. 1929-ben dőlt el az is, hogy Lenint mégsem temetik el: testét újból „kezelésnek” vetik alá, hogy az utókor is bármikor megtekinthesse. Egyes adatok szerint csak 1924 és 1972 között 72 millióan látogattak el a mauzóleumba, az újbóli balzsamozások pedig olyan jól sikerültek, hogy sokan el sem akarják hinni: valóban Lenin nyolcvan éves holtteste látható a Kreml falánál.

Turisztikai látványosság

A több évtizeden át érkező gyászolók helyett azonban mára elsősorban turisták ostromolják a Lenin mauzóleum kapuit. A lassan 15 éve megdöntött szovjet rendszernek mégis hosszú életű a szellemi öröksége: Borisz Jelcin ugyan megválasztását követően rögtön előállt azzal az ötlettel, hogy Lenint szállítsák végső nyughelyére és temessék végre el, ám akkoriban igen komoly ellenállásba ütközött ötletével. Nemcsak a kommunista utódpárt, de a közvélemény java része is felháborodottan utasította el az új elnök tervét.

A temetés terve időről időre előkerült, ám Jelcin utóda, Vlagyimir Putyin 2001-ben szintén kiállt a Lenin mauzóleum fennmaradása mellett. Elemzők és politikai megfigyelők éppen ezért tartották ugyancsak meglepőnek, hogy múlt hét csütörtökén Putyin egyik igen közeli tanácsadója, Georgij Poltavcsenyko újból felvetette: Lenin felett eljárt az idő, és legfőbb ideje lenne végre eltemetni, a mauzóleumot pedig megszüntetni.

Michalkov mellette, Gorbacsov ellene?

Nyilatkozata után nem sokkal sietett persze leszögezni, hogy ez nem a Kreml hivatalos véleménye volt, mindössze magánvéleményét tolmácsolta, ám szakértők szerint nehezen képzelhető el, hogy Putyin nem tudott Poltavcsenyko akciójáról. Az AP hírügynökség jelentése szerint Putyin minden bizonnyal a közvéleményt teszteltette Poltavcsenyko révén: vajon mit szólnának a választók Lenin eltemetéséhez? Másrészt arra is felhívják a figyelmet, hogy az autoriter kormányzási formával megvádolt Putyin a külföld és a belföld felé próbál szimbolikus gesztusokat tenni, hogy ezzel is eloszlassa a diktátorságáról szóló vádakat.

Az utolsó szovjet pártfőtitkár, Mihail Gorbacsov nyilatkozatban kárhoztatta a temetés tervét: szerinte ugyanis az orosz társadalom nem érett még meg a mauzóleum ledöntésére, és Lenin temetése könnyen társadalmi feszültségekhez, zavargásokhoz is vezethet. Ebben mindesetre egyetértenek a szakértők is: az orosz társdalom valóban megosztott a múlt megítélését illetően, így egy temetés akár a lappangó szociális konfliktusokat is „begyújthatja”, aminek viszont komoly következményei lehetnek. Az egyik leghíresebb orosz filmrendező, Nyikita Michalkov azonban mindezek ellenére határozottan kiállt Lenin elszállítása és temetése mellett: meglepő módon a keresztény érzületre hivatkozva követelte Lenin eltemetését, nyilatkozata azonban nem váltott ki osztatlan sikert az oroszok körében.

Megosztott közvélemény

Hogy a végkifejlet mi lesz, azt egyelőre nem tudni. Az azonban biztos, hogy a szellem ismét kiszabadult a palackból. Nem sokkal Poltavcsenyko nyilatkozata után már Szentpétervár kormányzója, Valentina Matvienko is azt követelte: temessék el végre Lenint. A kommunisták ismét hevesen tiltakoznak egy ilyen terv ellen, a közvélemény pedig egyes felmérések szerint ugyancsak megosztott a kérdésben: egy neves közvéleménykutató cég adatai szerint az oroszok 40 százaléka szerint maradnia kell Leninnek, 51 százalékuk azonban eltemetése mellett van. Egy másik kutatás eredménye pedig azt mutatja, hogy az ország lakosságának közel egynegyede még mindig hősként tiszteli Lenint.

A megosztottság egyébként elsősorban a generációk közötti véleménykülönbséget tükrözi: A The Washington Post című amerikai napilap tudósítója például véletlenszerűen kérdezett meg több fiatalt a Vörös téren sétálva az aktuális konfliktusról. Egyikőjük kortársaira jellemző választ adott arra az egyszerű kérdésre, hogy ki is fekszik a Kreml oldalában felállított mauzóleumban: „Lenin?” – kérdezett vissza a lány. „Ha jól emlékszem, akkor ő egy kommunista volt” – tette hozzá a riporter nem kis megrökönyödésére. Úgy tűnik tehát, hogy amit a politikusok nem tudnak elvégezni, azt az idő elvégzi: Lenin nemsokára eltűnhet az oroszok élő emlékezetéből, hogy tényleg a múlt részévé váljon.